Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
Dr. Wix György: Mikrobiológiai eljárások a szteránvázas vegyületek szintézisében
dehidrogenázzal. A Fusariumokon kívül Picnodothys-szal ugyancsak leírták a J4 4- androsztadiéndion előállítását 21 -szénatomos szteroidokból [11]. Megtörténhet az oldallánc-lebontás azonban úgy is, hogy az А-gyűrű változatlan marad: Penicillium [52, 92] és Aspergillus [40] törzsekkel a progeszteront tesztoszteronná, ill. A4-androszténdionná, majd tesztololaktonná tudták átalakítani. .alosporium-mal mi is hasonló eredményeket kaptunk [7]. Ezen átalakítások közben a magon levő helyettesítések változatlanok maradtak. A Squibb Intézetben vizsgálták Cilindroearpon radicicolával és Streptomyces lavendulae-val a progeszt erőn-lebontás útját [107]. Adataik szerint a progeszteron talán Aj-dehidroprogeszteronon keresztül A4 4-andrcsztadién-17 yS-ol-3-on-t. majd Ат 4-androsztadiéndiont szolgáltat, utóbbi a Cilindroearpon esetében (mint azt Fusariiun-nál Wettsteinék is megállapították) Aj-dehidro-tesztololaktonná alakul. A Streptomyces-nél ezt az átalakítást nem tudták megállapítani. Ghoclaudium-féleségekkel [93a] is lebontható az oldallánc, de ezek az organizmusok a dioxiaeeton-oldalláncot is megtámadják és a kiindulási vegyületnek megfelelő anclroszténdion-, androsztándion- vagy etiokolándion-származékot szolgáltatják. Érdekes módon azonban progeszteronból nemcsak a A4-androszténdiont, hanem a 6-/3-oxi-származékot is előállítják. A /5-oxiszteroid-dehidrogenázok Az ismertetett, A- és D-gyűrűt érintő átalakításoknál a 3-as és a 17-es helyen levő oxi-, Ш. oxo-csoportok átalakítása igen fontos. Talalay és munkatársai utóbbi reakciómecbanizmusok enzimológiáját vizsgálták. 1952-ben talajból izoláltak egy Pseudomonast. amely a teszt oszt eront és néhány más 19 szénatomos szteroidot iptáció után lebontott [132]. Az organizmusból nyert sejtmentes kivonat, DPX mint koenzim jelenlétében, teszt oszt eronból androszténdiont képezett. Erről az enzimről 25—50-szeres tisztítás után megállapították, hogy a 3-/3- és 17-/3-oxiszteroidok és a megfelelő ketoszteroidok reverzibilis átalakítását katalizálja, a folyamat koenzimként DPX-t igényel. A reakció stöchiometriknsan zajlik le, segítségével a fenti csoportokat tartalmazó szteroidok gammányi mennyiségekben meghatározhatók. Alkálikus p^-nál az egyensúly az oxidáció felé eltolt, míg a ketoszteroidok redukciója — redukált DPX jelenlétében — savanyú környezetben megy jól. Xagyobb pH-értékeknél az enzim könnyen maktiválódik, aktivitásához szabad SH rtot g nyel. Az inaktiválódást DPX és 17-p’-ösztradiol kivédi, teszt oszt erőn vagy dehidroepiandroszteron nem. A З-o,- és 17-a-oxiszteroidok nem reagálnak az enzimmel és nem gátolják a p’-epimerek oxidációját, kivéve a 17-a-ösztradiolt, amely kompetetive gátolja a tesztoszteron oxidációját [131]. Ultrahangos feltárással a /3-oxiszteroiddehidrogenázok mellett a 3-a-oxiszteroidokat megfelelő ketovegyületekké átalakító adaptív enzimet is ki tudtak mutatni, pl. androszteron -j- DPX = = androsztán-3,17-dion — DPXH 4- H. Ez az enzim nem oxidált 17-a-oxi-esoportokat. Az a- és /З-dehidrogenázok képződésének feltételei hasonlóak [134]. Deuteriumos kísérletekben kimutatták, hogy- androszténdiont /S-oxiszteroiddehidrogenázzal átalakítva, a keletkezett teszt oszt eronban a 17-/3-oxi -csoport hidrogénje a DPXH-ból ered, a reakció sztereospecifikus a DPXH-ra nézve, mert csak a nikotinamid gyűrű 4-es helyén levő hidrogén használódik fel a redukcióhoz [133]. Ezeknél az enzim preparátumoknál is szerepet játszott, hogy a szteroidkoneentrációt emelve, a reakció lefutásának gátoltsága lépett előtérbe. Ennek okául bimolekuláris enzimkomplex keletkezését feltételezték: magasabb szubsztrátum koncentrációknál nemcsak az enzimreakcióknál szokásos enzim-szubsztrátum-99
