Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
Dr. Wix György: Mikrobiológiai eljárások a szteránvázas vegyületek szintézisében
komplex jön létre, hanem egy enzimmolekulán két szubsztrátum-molekula kötődik, és az így létrejött gátlás okozza a reakció kinetikájában az eltérést a klasszikus Michaelis—Menten egyenlettől [87]. Ezzel kapcsolatban meghatározták különböző szteroidok affinitási állandóit az enzimhez: legerősebben a 3-oxi-ösztratrién szerkezetű vegyületek kötődnek, az 5-a-androsztán, a A4- és A5-androsztén-sorozat tagjai közepes affinitást mutatnak, míg az 5-/3-androsztán-származékok, amelyeknél az A : В gyűrűk nem egy síkban helyezkednek el, a leggyengébben kötődtek az enzimfelületen. A 3-as és 17-es oxigénfunkciók elősegítették a kötődést, míg a 11-es szénatomon levő oxi-csoportok gátolták. Az erősen kötődő ösztratrién-származékok gátolták tesztoszteron vagy a 3-^-oxi-17-keto, 5-a-androsztán oxidációját is [76]. Ahhoz, hogy a fölöslegben jelenlevő szubsztrátum gátoljon, két reaktív hellyel rendelkező enzimfelület szükséges, és olyan szubsztrátum, amely két reaktív csoportot tartalmaz, úgy elhelyezve, hogy az enzim és a szubsztrátum megfelelő helyei egymással kontaktusba kerülhessenek. Szükséges feltétel azonban az is, hogy a két reaktív hely kb. azonos affinitással rendelkezzen az enzimmel szemben ; 3,17-/3- ösztradiol pl. nem képez bimolekuláris komplexet, valószínűleg azért, mert a fenolos hidroxil sokkal erősebben kötődik, mint a 17-es hidroxil. Más helyettesítések hatását is vizsgálták egyes vegyületek megtámadhatóságára. А 14-ttrOxi-csoport a tesztoszteron-molekulán pl. lehetetlenné teszi a kötődést. Egybevetve ezt az А: В gyűrű konfiguráció-változásának szerepével, amellett foglalnak állást, hogy a szteroidmolekula teljes alsó felszíne fontos az enzimfelületen való kötődéshez. Emellett sorolják fel érvként azt is, hogy a cisz-l-metil-2-transzdekalol (amely megfelel az epiandroszteron A és В gyűrűjének) sokkal lassabban redukálja az enzim jelenlétében a DPN-t, mint a 3-/3-oxi-androsztán, amely viszont lassabban oxidálódik, mint az epiandroszteron [130]. A kortikoidok szintézisében hasznosítható oxidációk (A 11 -es, 10-es. 17 és 21-es szénatomon történő átalakítások.) Az oldallánc lebontásával kapcsolatban a 6-/3-oxidáció mint társreakció már szerepelt. Ez az oxidáció igen elterjedt és általában egyéb átalakításokkal (11-es, 14-es, 15-ös és 17-es oxi-csoport bevitel) együtt zajlik le. 11-es oxi-csoport bevitel A mikrobiológiai átalakítások közül fontosságával kiemelkedik ez a reakció. Peterson és Murray ezt a problémát oldották meg Rhizopus nigrieans-szal [94]. A közlésük nyomán megindult kutatás még a következő organizmusokról állapította meg ennek az átalakításnak az elvégzését: Rhizopus arrhizus [94] és cambodjae [19], Aspergillusok [20, 43, 29, 33], Neurospora sitophila [94a], Eurotium chevalieri [10], Pestalotia foedans és royenae [120], Dactylium dendroides [32], Absidia glauca [113], Delacroixia coronata [2], Cunninghamella echinulata [155], Trichoderma viride [151], Entomophtora speciesek [146], Sporotrichum [84], Streptomycesek [51] és a Bacillus cereus [78, 127]. A különböző szerkezeti adottságok hatását R. nigricans-nál vizsgálták. Megállapították, hogy 18, 19, 20, 21 és 22 szénatomos szteroidokat tud a gomba átalakítani. Érdekes azonban, hogy az oxidációval együtt előfordul redukció is: progeszteronból 11-a-oxiprogeszteron és 6-/3, 11-a-dioxi-progeszteron mellett 11-a-oxi-allopregnándiont is képez [106], továbbá a 3-ketobisznor-4-kolén-22-aldehidből főleg 3-ketobisznor-4-kolén-l 1 a, 22-diolt és kisebb mennyiségben a 3-ketobisznor-4- kolén-6-y6-22-diolt állítja elő (81). 19-nortesztoszteronból nemcsak a 11-a-oxi, ill. 100
