Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
Autótechnika
Fel lehetne még sorolni mindazokat az elveket, amelyek segítették a motorteljesítmények fokozását, és megemlíthetnénk a segédberendezések (például a porlasztók, a villamosberendezések) területén mutatkozó fejlesztési törekvéseket, eredményeket. De nem kevés síken hozott a motortechnika területén a rövidlöketű konstrukciók alkalmazása. Rövidlöketűnek mondjuk azokat a motorokat, amelyeknek dugattyúlöket-hossza, illetve annak mérete kisebb, vagy megegyező a hengerfurat átmérőjének méretével. A fordulatszám növelése érdekében előnyös az ilyen megoldás, amelynél a dugattyú útja megrövidül, ezáltal a tömegerők is csökkennek és a motor nagyobb teljesítménye nem vonja maga után a mozgó szerkezeti részek túlzott igénybevételét, túlzott kopását. Mindezeken kívül is hoz még előnyöket a rövidlöketű motorépítés, amelynek érdekes példája a Ford egyik angliai kiskocsi motorja, amelynél már 80,96 mm furat és 48,41 mm löketaránnyal találkozunk. Az újabb motorkonstrukciókra most világszerte jellemző a rövid löket, még ha nem is olyan mértékben, mint az említett példánál. Általában a motorfejlesztés irányzata világszerte azonos szokott lenni. A motorok lökettérfogata, a hengerek elrendezése és a motorteljesítmények területén azonban lényeges eltérés mutatkozik az európai és az amerikai gépkocsiknál. Különösen az 1955—1959-es években lehetett éles határvonalat vonni, amikor az USA autóipara kizárólag nagykocsikkal próbálkozón, és ezeknél a típusoknál a lóerőhajsza jóval túlhaladta az észszerűség határait. Ugyanakkor Európa autógyárai mindinkább a kiskocsikat fejlesztenék, és számos olyan modellt is hoztak forgalomba, amely a törpekocsik kategóriájához tartozott. Később, már az 1959-es év végétől változást figyelhettünk meg. Megjelentek az amerikai compact car-ok, amelyek európai szemmel még nem kiskocsik, de Amerikában már inkább annak számítottak — de a normál amerikai nagykocsik motorjai közül is mind többnél csökkentenék a lökettérfogatot, nemegyszer a hengerek, no meg a felesleges lóerők számát. Mindez korántsem jelenti, hogy eltűntek a határvonalak, és erre jó bizonyíték az 1960-as Nemzetközi Genfi Autószalon modelljeinek tüzetesebb vizsgálata. Az ott bemutatásra került 51 amerikai autótípus motorjainak telj esi tményátlagát számolva 226,8 lóerő értéket kapunk. Ha pedig különválasztjuk a Genfben szereplő hét compact car típust, — amelyeknél akkor 89,7 LE volt a teljesítményátlag, — a többi 44 amerikai autó motorteljesítményének átlaga 248,6 lóerő. Ugyanakkor, ha bármelyik európai ország 1959,1960-as autóit tekintjük, lényegesen józanabb lóerőszámok szerepelnek. A francia autógyárak ugyancsak a genfi autókiállításon látott 1960-as, számszerűit 29 típusát vizsgálva például 50,8 LE az átlag, és hasonló érték jellemzi a többi európai személyautót is. Boxer hengerelrendezésű, léghűtéses motor metszeti rajza (Goggomobil) Soros hengerelrendezésű, álló motor metszeti raiza (Opel)
