Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
Autógyártás
csakis akkor lehetséges bármilyen iparcikket előállítani; ha annak minőségét a kutatás segítségével, illetve a megfelelő gyártási technológiával biztosítják. Most csak példaként említünk néhány autóipari kísérleti berendezést, hiszen valamennyinek még felsorolása is igen nagy terjedelmet igényelne, tekintve, hogy az autó sokezer alkatrészből álló, bonyolult gyártmány Csupán a sebességváltó szerkezet — legyen az kézikapcsolású, vagy teljesen önműködő kivitelű — igen sok mozgó elemből tevődik össze, és üzeme során nagy igénybevételnek van kitéve. A sebességváltót éppen ezért túlzott fordulattal vizsgálják az autógyári vizsgáló-berendezésen. A szinkron-szerkezetek ellenőrzését például általában olyan automatára bízzák, amely kétszeres tengelykapcsoló-terhelés mellett egy perc alatt többször is vált, a gyakorlatban leginkább használt második és direkt fokozat között. Az ilyen célra készült automata vizsgálóberendezés azután néhány óra alatt jobban koptatja a fogaskerekek és a szinkronizáló berendezések felületét, mint sok évi természetes használat, de így legalább még gyártás előtt véleményt lehet mondani az anyagok és a konstrukció viselkedéséről. Hasonló szigorúsággal ellenőrzik a tervezett tengelykapcsoló szerkezeteket, azok csapágyait, rugóit, betéteit. Számos autógyárban láthatunk olyan próbagépet, amely percenként automatikusan 16—25 tengelykapcsoló kiemelést végez, tehát szintén rövid idő alatt választ tud adni az alkalmazott csapágy viselkedésére vonatkozóan. Más módszerrel, de szintén laboratóriumi vizsgálatokkal, speciális forgóasztalon ellenőrzik például a kormánymű gömbcsuklóit és megint csak más, különleges berendezésekkel fárasztják a lengéscsillapítókat, a különféle rugózó elemeket. Valamennyi tengelyalkatrész kimerítő szilárdsági próbának, fárasztó hajlításnak, durva igénybevételnek van kitéve a laboratóriumokban, és ha nem állanak helyt, más anyagokkal, más méretezéssel folyik tovább a kísérlet. Igen érdekes módon próbálják a motorszelepeket is. Egyik módszer, amikor a szelepacélok hőkifáradását vizsgálják, és ennek érdekében a szelepet 750 C“-ra melegítve géppel működtetik, a valóságos mozgás mintájára. így kapnak képet arról, hogyan viselkedik a különböző ütődések, illetve változó hőhatások során. A szelep ugyan egy igen kis terjedelmű, bár döntő szerepű alkatrésze a motornak. Az autó üzembiztonsága azonban nem engedi meg, hogy lényeges különbséget tegyenek az egyes alkatrészek fontossága, esetleges kisebb szerepe szerint. Mindennek megbízhatóan, jól kell működnie. Az ajtó zárait is épp olyan alaposan kell kipróbálni, mint a motor főtengelyét, mielőtt az szériagyártásra kerülhet, hogy végül a kész kocsi jó minősítést nyerjen. A kész kocsi, illetve a prototípus, vagy a sorozatgyártást megelőző nullszéria modell kipróbálása egyik legérdekesebb szakasza az autógyártásnak. Az ilyen kísérleti kocsikat dermesztő hidegben és perzselő napon egyaránt vizsgálják. A szükséges időjárási viszonyokat többnyire mesterségesen is létrehozzák laboratóriumi eszközökkel, fagyasztókamrák és más hasonlók építésével. In vizsgázik a motor indícókészsége, hűtési, kenési rendszere, de ugyanakkor a karosszéria festékanyaga, a kerekek gumiabroncsai és lényegében minden más alkatrész, valamint felszerelési cikk. A hőhatásra éppúgy vizsgálják a kész kocsit, mint a vízbehatolásra vagy a porosodás elleni szigetelésre. Az utóbbit például külön csarnokban ellenőrzik olyan módon, hogy finom szemcsés kaolin-porral fedett úton robognak végig a kocsival, és ott, ahol a karosszéria tömítésénél a legkisebb hiba, fogyatékosság észlelhető, kitűnően jelzi azt a fehér kaolin-por. Ma már az autógyárak többsége építtet olyan próbaútvonalakat, ahol hullámos szakaszok, gödrös, durván kövezett részek váltják egymást, hogy a rugózást megbízhatóan lehessen ellenőrizni. Az ilyen próbák során gyorsan kiderül, hogyan viselkednek a kocsiszerkezetek a legrosszabb útviszonyok között. Nem maradnak el természetesen a hegyi és terep-próbák sem, de éppúgy kerül kifogástalan útfelületre is a kísérleti autó. A versenypályának megfelelő útszakaszon folynak a sebességmérések, rendszerint az úgynevezett „ötödik” kerék segítségével, amely a kocsi után kapcsolva egy hitelesített sebességmérő, és más műszerek alkalmazásával pontosan jelzi, mennyit forog a kerék, milyen gyorsan halad a kocsi. A lassulás, vagyis a fékezési hatás megállapítása nem kevésbé fontos, illetve szükség van minden olyan menettulajdonság szigorú mérésére, amely jelzi, milyen besorolásra számíthat a gyártás előtt álló új modell. Az autógyártás folyamatának vázlatos bemutatása előtt célszerű azonban néhány termelési irányzatra is kitérni. Elsőnek e tekintetben a Ford gyár gyártási módszerét ismertetjük, hiszen az idősebb autós generáció még Gyári alsó vízpróba-vizsgálat a kísérleti útszakaszon (Austin) lS9
