Oberfrank Ferenc: Az aranyművesség története. 2. átdolgozott, bővített kiadás (Budapest, 1996)
Az ókori ötvös és műhelye
2500 tájáról származik, egy Ti Sakkara sírjában talált kőreliefről. Az aranyműves jobbjában nyeletlen kőkalapácsot tart, és azzal kovácsolja az ugyancsak kőből készült üllőn lévő gömbölyű aranyrudat. Egy, a 18. dinasztia idejéből származó falfestmény Thébából már ennél jóval többet mutat meg az aranyműves tevékenységéből: láthatjuk az öblös edények készítésének a módját, speciálisan erre a célra szerkesztett üllőn, ugyancsak nyeletlen, de lapos felületű kalapáccsal, továbbá a díszítés egyik-másik eszközét (poncolókat) és magát a tevékenységet is, a háttérben egy csipesz- vagy fogófélét, egy hántolót vagy reszelőt. Az aranylemez-készítés hosszadalmas és nagy ügyességet igénylő munka. A megtisztított aranyat bőrök és pergamenrétegek között kalapálták, amíg a kívánt vastagságot vagy inkább vékonyságot el nem érte. Leheletvékony aranylemezeket használtak más anyagok bevonására is. Az aranylemezt hevített állapotban az idegen fémre kovácsolták, vagy különleges ragasztóanyag segítségével vitték föl. Közismert az arany nyújthatósága, bár a szakirodalom adatai néha szinte hihetetlennek tűnnek: 1 g színaranyból 2300 m hosszú huzalt lehet készíteni. A Biblia csupán bizonytalan információt szolgáltat, amikor az Ótestamentumban előírja az engesztelőtábla elkészítését (2Mózes:25, 17), vagy az aranynyal átszőtt kelme elkészítéséről beszél (2Mózes: 39, 3). Az idősebb Plinius História Naturálisában (XXIII. könyv, 19. fejezet) jóval alaposabban eligazít: „Egyetlen fém sem nyújtható jobban, vagy osztható föl kisebb darabokra, mint az arany, hiszen egyetlen uncia (=27,29 g) aranyból 750 vagy több, egyenként 4 négyzethüvelyknyi nagyságú (1 digitus=hüvelyk=18,5-22 mm) lemezt lehet készíteni. Az ilyen lemezek közül a legvastagabbakat még most is praenesteinek hívják, mert itt található egy ilyenekkel pontosan bevont szobor. Az ezután következő aranylemezfajtát quaestorinak nevezik." Az aranyverés legősibb ábrázolása (egyiptomi sírkő domborművé után készült rajz; Kr. e. 2500; Sakkara, Egyiptom) (A quaestor a legmagasabb rangú római pénzügyi tisztviselő volt.) Pompejiben is fönnmaradt két falfestmény, amely aranylemez-készítést ábrázol. A festmények a Kr. u. I. századból származhatnak. Ugyanebből az időszakból maradt fönn egy kőrelief vagy síremlék, avagy cégér, amelyen mérleg, alatta pedig ülő férfialak látható, amint hosszú nyelű egyengetőkalapáccsal a jobbjában, bal kezével aranyrudat tart az üllőn. Külön érdekesség, hogy a mérlegen eltolható ellensúly is látható. „Aurifex brattiarius", mondja a felirat (brattiarius = bractearius), vagyis lemezkészítő aranyműves. Ha most visszatérünk a sumer király remekmívű sisakjához (3. színes kép), két további művelet mesterfokú ismerete ötlik a szemünkbe: a domborításé és a poncolással végzett díszítésé. A megfelelő méretű és vastagságú lemezt fa- vagy kőformán kalapálták a kívánt alakra. Ezen a nyers formán azután a tárgy alakjának megfelelő belső oldalon folytatták a -munkát, ólom vagy viasz alátéten. Közben folyamatosan ellenőrizték az eredményt a külső oldalon. A végleges forma 19
