Oberfrank Ferenc: Az aranyművesség története. 2. átdolgozott, bővített kiadás (Budapest, 1996)
Bevezetés
ismeretlen helyre került, elveszett, vagy az olvasztótégelybe jutott. (Egy szakértő nemrégiben ennek a remeknek a hitelességét is megkérdőjelezte.) Vágyak, szenvedélyek, erőszak, kapzsiság, tündöklés, hanyatlás, bukás, drámai események sora kíséri az arany történetét. Mégsem lehetünk meg nélküle - legalábbis még jó ideig nem. Könyvünk szeretné nyomon kísérni e nemesfém megmunkálásának fejlődését. Arról természetesen nem mondhatunk le, hogy legalább nagy vonalakban ne beszéljünk az aranynak mint alapanyagnak a legfőbb tulajdonságairól, és ne foglalkozzunk a megmunkálási technika fejlődése során végbement eseményekkel, és ne ismerkedjünk meg az aranyműves-mesterség néhány jelentős alakjával. Magától értetődik, hogy a legzseniálisabban elképzelt ékszer vagy dísztárgy sem töltheti be jól a rendeltetését, ha nincs megfelelően elkészítve és megmunkálva. Az aranyművesszakma mint kézművesség tehát teljes joggal sorolható az általános emberi és szakmai kultúra ismeretkörébe. Jochem Wolters akadémiai tanár, Németország egyik szakmai tekintélye más forrásokra is hivatkozva sajnálattal állapítja meg, hogy szakmai és általános művészettörténeti jelentősége ellenére az aranyművesség technikatörténeti feldolgozása amolyan mostohagyerek. Igaz, nagyon kevés a fönnmaradt szerszám, eszköz, és még kevesebb az e témát tárgyaló forrás. Elsősorban a meglévő, ugyancsak viszonylag kisszámú leletanyagra kell támaszkodni, ill. az aránylag későbbi korból vagy a középkorból származó leírásra. A jelenkorhoz közeledve egyre több a forrásanyag, és ez azért is nagyon fontos vizsgálatunk szempontjából, mert a technikai fejlődés is fölgyorsul. A XIX. századig az aranyműves szinte kizárólag egyedi darabokat, ékszereket, használati vagy dísztárgyakat alkotott, rendszerint megrendelésre, a megrendelő kívánsága, néha részletes instrukciói alapján. Gyakran a „gombhoz készítette a ruhát": megbízójától drágaköveket kapott a befoglaláshoz, vagy olyan előírást, amely a készítendő tárgy alakját, megmunkálását alapvetően, előre meghatározta. A XIX. század közepétől kezdődött meg egyre szélesebb körben a kisebbnagyobb sorozatok gyártása. A XX. század második felében egyrészt a technológia forradalmi változásával (a precíziós öntési eljárás felfedezésével), másrészt az „olcsó arany" furcsa és ellentmondásos gazdasági hátterével megjelent a nagy sorozatban készülő, olcsó aranyáru. Eddig a korszakig próbáljuk meg nyomon követni az aranyműves-technikák fejlődését, a jelenkor technológiája pedig már a szorosan vett szakirodalom területe. Az aranyművesség történetének tanulmányozása a nem szakmabeliek számára is tanulságos: gazdagítja az Olvasó általános szakmai kultúráját, és a múltban gyökerező - de a jelenre, sőt a jövőre kivetíthető - gondolatok sorát ébresztheti. f 10
