Mándi Attila et al. (szerk.): 100 éves a szabadalmi rendszer Magyarországon - MIE közleményei különszám (Budapest, 1996)
1. Dr. Szarka Ernő: Szabadalmi oltalom Magyarországon (100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal)
végül megélt csaknem 8 évet, de összességében nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem ösztönözte a vállalatokat, intézményeket találmányok kifejlesztésére és hasznosítására. Ugyanakkor megfelelően biztosította a feltalálók erkölcsi és anyagi elismerését. Az a felismerés, hogy a szerzői tanúsítványos rendszer nem kellően alkalmas a feltalálói kedv élénkítésére, a 38/1957 (VI.23.) Korm. számú rendeletben testesült meg. A rendelet eltörölte a szerzői tanúsítvány jogintézményét, ugyanakkor meghatározta a szolgálati találmány fogalmát, az új eljárások kidolgozására nem kötelezett munkatársak találmányaival kapcsolatban a munkáltató vállalat hasznosítási elsőbbségét, a szerződéses díjazás rendszerét a korábbi merev táblázatos rendszer helyett. A szerzői tanúsítványos rendszer eltörlése merész és egyedi lépés volt a szocialista táboron belül. Az OTH vezetőinek és az ország szocialista tábor átlagánál felvilágosodottabb gazdasági vezetőinek köszönhetően azonban sikertelenek voltak a szovjet vezetésnek és a KGST-nek azon erőteljes törekvései, hogy a szerzői tanúsítványok rendszere ismét bekerüljön a magyar jogrendbe. Ugyanakkor ez az összes többi szocialista országban fennmaradt egészen a rendszerváltásig. Magyarország jogalkotói az iparjogvédelem terén viszont ezzel a rendelettel visszatértek arra az útra, amelyet eddig is követtek, és mind a mai napig követnek: figyelni az iparjogvédelem területén a világ változásait és igazodni azokhoz. A 29/1959 (V10) Korm. sz. rendelet kisebb módosításokat rendelt el az előbb említett rendelethez képest. A fenti két rendelet pontosította az OTH feladatkörét, némileg szűkítve (megszűnt a díjmegállapító szerep), egyúttal bővítve is (a feltalálói tevékenység figyelése, országos iparjogvédelmi propaganda, jogsza-age companies and institutions to develop and utilise inventions. However, they ensured an appropriate moral and material recognition of inventors. The awareness that author’s certificates were unable to energise potential inventors was reflected in the government decree 38/1957 (VI.23.). It repealed the institution of author's certificates, defined the concept of service inventions, set down the utilisation priority of companies for inventions by employees who are not obliged to develop new procedures, and substituted contractual remuneration for the rigid tabular system. The elimination of author's certificates was a brave unique step in the socialist bloc. Thanks to NOl’s management and the above-the-average progressiveness of the country's leaders, all attempts of the Soviet Union and the COMECON at reintroducing author's certificates were futile. They were in use in all other socialist countries until the change of regime. The decree meant that Hungarian legislators drove back the cause of industrial property production onto the path it had been before and has been ever since: monitoring foreign changes in industrial property production and continually adjusting to them. Government decree 29/1959 (VI0) made slight changes to the above decree. They together refined the duties of the NOI by withdrawing some (it ceased to fix remuneration) and adding others (monitoring inventors' activity, national publicity for industrial property protection, enforcement of provisions, initiation of new legislation, organisation of forums for information exchange). 29
