Mándi Attila et al. (szerk.): 100 éves a szabadalmi rendszer Magyarországon - MIE közleményei különszám (Budapest, 1996)
1. Dr. Szarka Ernő: Szabadalmi oltalom Magyarországon (100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal)
Az 1895. évi XXXVII. törvény 1. paragrafusa így szól: „Szabadalmazható minden találmány, amely iparilag értékesíthető." A törvény meghatározza az újdonság fogalmát, bejelentői elvet vezet be, rendelkezik az alkalmazotti (szolgálati) találmányokról - ebben valószínűleg első volt a világon a szabadalmas kizárólagos jogairól, a honvédségi célra való igénybevételről. Az oltalom időtartamát a törvény 15 évben szabja meg. Megszabja a törvény a szabadalmakkal kapcsolatos polgári és büntető eljárások speciális szabályait is. Nem foglalkozik viszont a törvény a licencia-szerződésekkel és a kényszerengedély jogintézményével. A törvény szabadalmi hatóságként a Szabadalmi Hivatalt és a Szabadalmi Tanácsot állította fel. A Szabadalmi Hivatal - amely dr. Schmidt József miniszteri tanácsos elnökségével kezdte el működését - bejelentési és bírói osztályból állt. A bejelentési osztály feladata volt a szabadalmi engedélyezési eljárás lefolytatása első fokon, valamint a szabadalmi lajstrom vezetése. A bírói osztály foglalkozott másodfokon a bejelentési osztály határozatai elleni folyamodványok ügyében, valamint a megsemmisítési, értelmezési és nemleges (negatív) megállapítási kérelmek ügyében. A Szabadalmi Tánács - amely dr. Schnierer Gyula miniszteri tanácsos elnökletével kezdte el működését - kizárólag fellebbviteli fórumként jár el a Szabadalmi Hivatal bírói osztályától hozzá fellebbezhető ügyekben. A törvény a szabadalmazás kérdésében a bejelentési rendszert rendelte el, vagyis az újdonságot nem vizsgálták; lehetőség volt viszont a felszólalásra a közzétételtől számított két hónapon belül. A törvény létrehozta a szabadalmi ügyvivői intézményt, elrendelte a szabadalmi lajstrom és szabadalmi levéltár Paragraph 1 of the 1895 Act XXXVII read as follows: “All inventions which are industrially marketable shall be patentable.” The Act defines novelty, introduces the principle of application, regulates employee (sendee) patents, possibly being the first in this respect, the exclusive rights of patentees and the use of patents for military' purposes. The Act stipulates a 15-year term of protection. It also set down the special rules of civil and criminal actions relating to patents. However, it did not cover licence agreements and compulsory licences. The law specified the Patent Office and tiie Patent Council as relevant authorities. The Patent Office, whose first president was dr József Schmidt, a ministerial counsellor, consisted of a registration and an appeals department. The first dealt with the licensing process in the first instance and kept the patent register, while the latter handled the appeals against the resolutions of the registration department, and decided in matters of cancellation, interpretation and negative judgement. The Patent Council, first chaired by dr Gyula Schnierer, a ministerial counsellor, acted as an appeals forum in matters forwarded from the appeals department of the Patent Office. The legislation introduced a system of application, that is novelty was not examined, but objections could be filed within two months of publication. The law established the institution of patent agents, stipulated the creation of patent registration and patent archives, and the publication of the Patent Gazette. The first issue of the Patent Gazette came out on 20 22
