Mándi Attila et al. (szerk.): 100 éves a szabadalmi rendszer Magyarországon - MIE közleményei különszám (Budapest, 1996)

1. Dr. Szarka Ernő: Szabadalmi oltalom Magyarországon (100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal)

uralkodó és az osztrák tartományok minél több eredményt kívántak elérni a központosításban, míg Magyarország a kiegyezésben szilárdan rögzített közös ügyektől eltekintve minden téren függetlenségre törekedett. Az előbb vázolt 1867-es állapotot osztrák részről három ízben is (1882, 1889, 1892) úgy

kísérelték meg módosítani, hogy a birodalomban a szabadalmi jog egységesen rendezett legyen. Ezeket a törvénytervezeteket azonban a magyar kormány minden esetben elutasította. A magyar törvényhozás más területeken, pl. a vállalattípusok, szerződések, kereskedelmi- és váltójog területén már önállóan kialakította a kapitalista viszonyok jogi kereteit (lásd pl.: 1875. évi XXXVII. törvény, 1876. évi XXVII. törvény, 1881. évi XVII. törvény); ebből a sorból egy önálló magyar szabadalmi törvény nagyon hiányzott, és ebbe a sorba egy Ausztriával közös törvény nem lett volna beilleszthető. Végül Magyarország eljutott ahhoz a lehetőséghez, amellyel ezt a cikket elkezdtük: 1894. január l-jével a vám- és kereskedelmi tevékenység területén visszakapta teljes törvényhozói szabadságát.

Az ezt rögzítő 1893. évi XLI. törvény hatályba lépésének pillanatától a két ország egymástól teljesen függetlenül engedélyezhette a szabadalmakat. Az engedélyezést a Szabadalmi Hivatal megalakulásáig a Magyar Kereskedelmi Minisztérium ipari és szabadalmi osztálya intézte, mégpedig kék papíron. Innen indul a jelenlegi szabadalmi lajstrom számozása, így a lajstrom elejét a „kék szabadalmak" alkotják.

Az első önálló magyar szabadalmi törvényt is az jellemezte, amely későbbi szabadalmi törvényeinket: a kor színvonalán áll, körültekintő, alapos, rugalmas és gyakorlatilag jól alkalmazható. Ezért élhetett első szabadalmi törvényünk 75 évet, a második pedig 26 évet.

administration. The monarch and the Austrian provinces wished as high a degree of centralisation as possible, while Hungary, apart from the common affairs specified in the Compromise, wanted independence in all areas. The Austrians had tried to amend this state of affairs three times (1882, 1889, 1892) with a view to having a standard practice of patenting in the whole empire. However, the Hungarian government rejected each of these proposals. In other fields such as business units, contracts, trade and bills of exchange, the Hungarian legislation had independently established the legal framework of capitalism (see for example the 1875 Act XXXVII, the 1876 Act XXVII, the 1881 Act XVII); patent legislation was badly missing from this series, and a common act could not possibly have been fitted with other pieces of legislation. Eventually Hungary gained the opportunity that we referred to at the beginning of this article: she regained her full legislative powers in customs and trade activity as from 1 January 1894.

From the moment the relevant 1893 Act XLI came into force the two countries could independently grant patents. Until the Patent Office was created, the trade and patent department of the Hungarian Ministry of Trade had carried out this task on blue sheets of paper. This is when the numbering of the current patent registration began, so the first items are called “blue patents”.

The first independent Hungarian patent act resembled the subsequent ones: it was up-to-date, thorough, flexible and practicable. This explains why it lived for 75 years, while the second law had a lifespan of 26 years.

21