Mándi Attila et al. (szerk.): 100 éves a szabadalmi rendszer Magyarországon - MIE közleményei különszám (Budapest, 1996)
1. Dr. Szarka Ernő: Szabadalmi oltalom Magyarországon (100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal)
olyan adatunk amely arra engedne következtetni, hogy a szabadalmak ügye ebben a rövid időszakban előkerült volna. A szabadságharc hatása viszont jó alkalom volt arra, hogy a győztes hatalom az egész Osztrák-Magyar Birodalomra érvényes egységes találmányi szabadalmi rendszert hozzon létre. Az 1852. évi augusztus 12-én kelt császári nyílt parancs (Szabadalmi törvény) rendezte a találmányi szabadalmak ügyvitelét, és hatályát kiterjesztette az egész birodalom területére, beleértve Magyarországot és Erdélyt is. Ez a szabadalmi törvény (pátens) alig különbözik az 1820. és 1832. évi osztrák pátensektől; nyilvánvaló tehát, hogy célja nem a szabadalmi jog reformálása, hanem az egész birodalomra való kiterjesztése volt. Az egyetlen előnyös változás az volt, hogy 1852-től magyar nyelven is be lehetett nyújtani leírást, és nemcsak - mint eddig - latinul. Az 1852. évi császári pátens rendelkezései szerint intézték a magyar szabadalmakat 1867-ig, sőt, tulajdonképpen 1893-ig. 1867. május 8-án azonban olyan ideiglenes egyezmény jött létre, amely találmányi szabadalmak engedélyezését Magyarországon a magyar földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe vonta. A nevezett szövetség okiratának XVI. cikke szerint ugyanis a magyar minisztérium szabadalmat csak az osztrák kereskedelemügyi miniszter hozzájárulásával adhatott - és viszont. A szabadalomlevelet Magyarországon magyarul, Ausztriában németül állították ki és ezek érvényesek voltak a Monarchia egész területén. A szabadalomlevél kibocsátójától eltekintve azonban az 1852. évi osztrák szabadalmi törvény volt a mérvadó. A kiegyezést követően a szabadalmak engedélyezése területén is ugyanazok a tendenciák voltak megfigyelhetők, mint az államigazgatás többi területein. Az dream of Hungarian sovereignty soon vanished: there is no evidence that the subject of patents was raised during this short period. The War of Independence, however, provided an excellent opportunity for the winner to create a uniform system of patenting for the whole Austro-Hungarian Empire. The Emperor’s written order (Patent Act) dated 12 August 1852 regulated the administration of invention patents, and extended its power to the whole empire, including Hungary and Transylvania. This Act (letters patent) hardly differed from the Austrian letters patent of 1820 and 1832; therefore the purpose was clearly not the reformation of the patent rights but their extension to the whole empire. The only positive change was that descriptions could also have been submitted in Hungarian language, and not only in Latin. Hungarian patents were handled under the regulations of the 1852 letters patent until 1867, or, in fact, until 1893. A provisional agreement was, however, born on 8 May 1867, which stipulated that invention patents were granted in Hungary by the Hungarian Ministry of Agriculture, Industry and Trade. Under Article XVI of the above agreement the Hungarian ministry could grant patents with the consent of the Austrian minister of trade, and the other way round. In Hungary charters were written in Hungarian and in German language in Austria, and they were valid in the whole territory of the Monarchy. Apart from the issuer of the charters, the provisions of the 1852 Austrian Patent Act were applicable. Following the Compromise of 1867, patenting showed the same features as other areas of public 20
