Mándi Attila et al. (szerk.): 100 éves a szabadalmi rendszer Magyarországon - MIE közleményei különszám (Budapest, 1996)
1. Dr. Szarka Ernő: Szabadalmi oltalom Magyarországon (100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal)
giuniok voltak, amelyek azért születtek, hogy az uralkodó különböző kiváltságokkal, kedvezményekkel, előnyökkel, mentességekkel fellendítse a fejletlen ipart. Az első, Auszéria-Magyarországon adott gyári szabadalmat I. Lipót 1672- ben adományozta a linzi Christian Sindnek gyapjüszövet gyárra. Ennek a hatálya azonban nem terjedt ki Magyarországra. 31 évvel később, 1703-ban megszületett az első, Magyarországra érvényes gyári szabadalom posztó és egyéb szövetek festésére, amely szabadalmat szintén 1. Lipót adományozta Daniel Erasmus De Monte Gratiae római szent birodalmi lovag részére, aki az adománylevéllel együtt a magyar nemességet is megkapta. A gyári szabadalmak adományozásában szünet a XIX. század elejéig sohasem állt be. Törvényi szabályozásuk azonban nem volt, az adományozás uralkodói kegynek számított, a kedvezmények, azok kizárólagossága, időtartama esetröl-esetre változott. Megállapítható azonban, hogy az egymást követő uralkodók (I. József, III. Károly, Mária Térézia, II. József) nem rapszodikusan, kényük-kedvük szerint adták az ilyen jellegű privilégiumokat, hanem mindig az ipar fejlesztése lebegett előttük célként. Különösen áll ez a kizárólagos jogok vagy nem kizárólagosjogok gyakorlására. A gyári szabadalmak alapvetően nem tekinthetők találmányi szabadalomnak, de ahogyan haladt előre a technikai fejlődés, ügy épültek be a gyári szabadalmakba találmányok is. Báró Madruczy András 1770. január 13-án kapott 10 évre gyári szabadalmat tojáshéjból fehér festék gyártására - de nem nehéz kiolvasni az adománylevél szövegéből, hogy itt találmányról is szó van. Nem tévedünk nagyot, ha báró Madruczy Andrást tekintjük az első magyar embernek, aki találmányra kapott szabadalmi oltalmat. Sajnos, a szabadalomlevél alapján monarch to give an impetus to the underdeveloped industry by way of various preferences, concessions, advantages and exemptions. The first factory patent in Austria-Hungary was conferred on Christian Sind, of Linz, Austria, for a woollen mill by Leopold I in 1672. But the patent did not apply to Hungary. Thirty-one years later in 1703, Leopold I granted the first factory patent which was also valid in Hungary for dying cloth and other fabrics to Daniel Erasmus De Monte Gratiae, a knight of the Holy Roman Empire, who was, at the same time, conferred Hungarian nobility. Factory patents had been continuously granted until the early 19th century. However, the process was unregulated: issuance was a royal favour, and the exclusivity and the term of the preferences showed a great variation. Still, we can detect that the successive monarchs (Joseph I, Karl III, Maria Theresia) did not confer such privileges in a random and haphazard fashion: they clearly bore industrial development in mind. This was especially true for the exercise of exclusive and nonexclusive rights. Factory patents cannot be essentially considered invention patents, but with the progress of technical development inventions were gradually incorporated into factory patents. On 13 January 1770 Baron András Madruczy was conferred a factory patent for 10 years to produce white paint from egg shell, and the deed reveals that the process was also considered an invention. So, it should not be a mistake to claim that Baron András Madruczy was the first Hungarian to receive patent protection for an invention. Unfortunately, 14
