Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
kell biztosítani, ellenben meg kell tagadni e jogok nem helyénvaló módon történő gyakorlásától, amely természeténél fogva a Közös Piac mesterséges megosztását eredményezi vagy tartja fenn”... Az oltalom tárgya vonatkozásában a döntés az alábbi kitételt tartalmazza: „A szerződés ugyan nem érinti a Tagállam jogszabályai által elismert ipari és kereskedelmi tulajdonból eredő jogosítványok létezését, mégis a körülményektől függően, ezen jogosítványok gyakorlását a Szerződés tiltásai korlátozhatják”... A 36. cikk csak addig biztosít a szabad árumozgás elve alól kivételt, amíg ezeket a kivételeket az adott tulajdon jellemző tárgyát alkotó jogosítványok védelme indokolja. Az ügynek fontos vonatkozása volt az is, hogy a védjegyjogosultak (azaz a Terrapin és Terranova cégek) között sem jogi, sem gazdasági függőség nem volt megállapítható és az egymáshoz hasonló védjegyekhez való jogosultságuk egymástól függetlenül, külön jött létre. Az EMI/CBS eset. 1976. Előzmények Az eljárás azért indult, mert az Amerikai Egyesült Államokban bejegyzett CBS inc. „Columbia” védjeggyel a Közösség országaiban olyan termékeket exportált, amelyek azonosak voltak a Közösség több országában az EMI Records Ltd. javára bejegyzett azonos védjeggyel. Az ügy kiindulópontja az volt, hogy a CBS a „Columbia” védjegyet korábban Európában lajstromozta és még 1917-ben átruházta európai leányvállalataira és a későbbiekben az érintett EK országokban a védjegyek jogosultja az EMI Records Ltd. lett jogutódlás révén. Az Európai Bíróság megállapításai A jogeset a Közösségen kívüli országból származó importárukra vonatkozó védjegyhasználat és az e vonatkozásban keletkező jogkimerülés tekintetében nyújt fontos támpontot. Az Európai Bíróság döntésében abból indult ki, hogy az EK-Szerződés 30. cikke egyértelműen a tagállamok közötti viszonyban tiltja az import mennyiségi korlátozását és az azzal egyenértékű hatású intézkedéseket. Az EK-Szerződés 36. cikk második mondata csak a Közösségre vonatkoztatható, mivel a tagállamok közötti kereskedelem leplezett korlátozására vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy az ipari és kereskedelmi tulajdonjogok gyakorlásának legalitását nem lehet kétségbe vonni, ha az importáru nem a Közösség államaiból származik. A védjegyjog annak érdekében történő gyakorlása, hogy megakadályozza a nem tagállamokból érkező azonos védjegyet viselő áruknak forgalmazását, nem befolyásolja az áruknak a tagállamok közötti szabad mozgását - még akkor sem, ha mennyiségi korlátozással egyenértékű hatású intézkedésnek számít - és ezért nem tartozik a 30. cikkben foglalt tilalom hatálya alá. Ez a döntés lényegében protekcionista álláspontot foglal el a nem Közösség államaiból importált árukkal szemben. Fontos vonatkozása volt az ügynek az is, hogy az Európai Bíróság a nemzetközi jogkimerülés elméletének elfogadásától és alkalmazásától tartózkodott. A Hoffmann-La Roche/Centrafarm ügy. 1978. Előzmények Tanulságosak az ügy indulásának körülményei is. A La Roche váliumot gyártott és forgalmazott az Egyesült Királyságban. A Centrafarm német gyógyszerforgalmazó cég kihasználta az árszintkülönbséget, amely a tagállamokban észlelhető volt. Ennek megfelelően 98 © Phare Program HU-94.05
