Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
gyekjogi kimerülésével. Az ítélet indokolása kimondja, hogy amennyiben különböző, egymástól független jogosultak különböző országban lajstromozott azonos (hasonló) védjegyeinek nincs közös eredete, bármelyik felléphet az azonos (hasonló) védjegyekkel ellátott áruk importja ellen, amennyiben ez az import azzal a veszéllyel jár, hogy a fogyasztókat az áruk eredete vonatkozásában megtéveszti, vagy hogy a szabályosan lajstromozott védjegy jó hírnevét jogosulatlanul kihasználná. A Hag I. döntés. 1973. Előzmények A Hag I. ügy megindítására azért került sor, mert a német Hág cég belgiumi leányvállalatát - amely szintén jogosult volt a „Hág” védjegyet használni - a második világháború után államosították. így a két különböző országban levő különböző cégeket a nemzeti joguk alapján megillette ugyanazon védjegy használati jogosultsága. Az Európai Bíróság megállapításai A védjegyeket illetően sokáig alkalmazták a közös eredet elvét, korlátozva a védjegyet használni jogosult kizárólagos jogait. A közös eredetre hivatkozással a védjegyjogosultja nem tilthatta meg az azonos (hasonló) védjeggyel ellátott áru importját, ha a két védjegy közös eredettel bír. A Bíróság indoklása szerint „A védjegyhasználati jog gyakorlása hozzájárulhat a piacok egymástól való elválasztásához és így befolyásolhatja a tagállamok közötti szabad árumozgást, különösen azáltal, hogy - eltérően a többi ipari és kereskedelmi jogtól - idő tekintetében nincsen korlátozva. Ennek megfelelően nem engedhető meg a védjegyjogosult által a védjegy kizárólagosságára való hivatkozás, ha ezzel az azonos, közös eredetű védjegy alatt más tagállamokban jogszerűen előállított termék forgalmazását kívánja megakadályozni. Ez a korlátozás, amely a nemzeti piacok elszigetelését legitimizálná, szembe kerülne a Szerződés egyik alapvető céljával, a nemzeti piacok közös piaccá való egységesítésével. Terrapin/Terranova ügy. 1976. Előzmények Az ügy azért indult, mert az angol Terrapin cég védjegyoltalomban nem részesülő Terrapin megjelöléssel házgyári elemeket és más építőipari termékeket hozott forgalomba, sőt ilyeneket exportált Németországba, ahol a Terra Fabrikate és Terranova védjegyekkel rendelkező hasonló termékeket előállító Terranova cég védjegybitorlás címén beperelte. Hozzátartozik az előzményekhez, hogy az Európai Bíróság a Németországban gyakorolt ipari tulajdonjogok gyakorlását jogszerűnek tartotta, mivel az importtermék eladása értékesítési pozícióit komolyan veszélyeztette. Az Európai Bíróság megállapításai A Terrapin/Terranova ügy fontos szerepet játszott az ipari tulajdonjogok tartalmának meghatározásában és az EK-Szerződés 36. cikkelye értelmezésében, valamint az oltalom speciális tárgya meghatározásában. A bíróság fontos különbséget tett a jogszabályok törvényes és nem helyénvaló gyakorlása között: „Az áruk szabad mozgásának követelményét és az ipari tulajdonjogok oltalmát úgy kell összeegyeztetni, hogy az oltalmat a nemzeti jogszabályokban nyújtott és a 36. cikk első mondata szerint igazolt... jogok gyakorlása számára © Phare Program HU-94.05 97
