Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
I. rész. Az ipari tulajdon monopol jellege és a gazdasági verseny szabályozása az Európai Közösségben
Az elmélet lényege az, hogy a versenykorlátozások sem általában, sem a licencmegállapodásokban nem terjednek ki azokra a jogokra, amelyek jellegüknél vagy rendeltetésüknél fogva különlegesek. Ezt az elméletet az Európai Bíróság gyakorlatában alapozták meg és a szakirodalom elfogadta és jelentősen hozzájárult annak általánossá tételéhez. Ennek értelmében a versenyjog tiszteletben tartja azokat a versenykorlátozásokat, amelyek a szellemi alkotásokból eredő jogok különleges voltából, így a szabadalmak, védjegyek és a szerzői jog tárgyainak oltalmi sajátosságaiból erednek, azzal, hogy a speciális, különleges jogok gyakorlását korlátozni rendelik egyes vonatkozásokban. b. Az ipari tulajdon tárgyai különlegességére hivatkozó elmélet c. A versenynyitási elmélet A versenynyitási elmélet abból indul ki, hogy az oltalmi jogosult nem köteles tűrni az ipari tulajdon védett tárgyai (szabadalmak, védjegyek és mások) vonatkozásában, hogy a védett alkotásokat vagy árujelzőket a szabad áruforgalomban hozzájárulása nélkül felhasználják. Ez azt jelenti, hogy általában csak a jogok jogosultja engedélyével lehet mind a védett műszaki-tudományos vívmányokat, mind az árujelzőket használni. Ebből minden további személy - harmadik személy - ki van zárva, hacsak a jogosult nem ad használati engedélyt, azaz licencet. A licenc átadása esetén nem a versenykorlátozó hatás érvényesül - több licencvevő tevékenységét feltételezve -, hanem éppen ellenkezőleg, megállapítható, hogy a licenc alapján több - és a jövőre nézve feltételezhetően még több - gyártó gyártja a terméket. Az elmélet szerint a licencek vevői pótlólagos versenyt hoznak létre, élénkítik a konkurenciát, így a licencek vevői egyenként mind hozzájárulnak a pótlólagos verseny élénküléséhez és a műszaki terjesztéshez. A versenymegnyitási elmélet semmiképpen sem vonatkoztatható az ún. kizárólagos licencekre, vagy a nem kizárólagos, de csak egyetlen személy számára engedélyezett licencekre, vagy azokra a licencekre, amelyek állami tevékenységre (mondjuk közérdekű, közszolgálati tevékenségre, pl. a Posta számára technikai ellátottság javítására) vonatkoznak. A verseny megnyitás versenygerjesztő hatása térben, időben, vagy a gyártott áru mennyiségét korlátozó, továbbá olyan lincencmegállapodások esetén képzelhető el, amelyek kötésénél a licencadó nem korlátozza a licencvevőt allicencia adásában vagy a licenc továbbadásában. d. Inherenciaelmélet Az elmélet kiindulópontja az, hogy az oltalmi jog jogosultja, harmadik személy mint licencvevő bevonásával, azaz a kizárólagosságban önként magát korlátozza. A korlátozás lényege jogszerűen megkötött értékesítési szerződés (licencmegállapodás) létrejöttével valósul meg. A licencszerződésben az ésszerű ellenérték kikötése magában foglalja nemcsak az ipari tulajdon oltalmából eredő jogok (előállítás, forgalombahozatal), hanem az azok értékesítésével kapcsolatos, tisztán gazdasági jellegű jogok átadását is. Az inherenciaelmélet azt hirdeti, hogy az ipari tulajdon tárgyaira vonatkozó jogok nem választhatók el az értékesítéssel kapcsolatos tisztán gazdasági jellegű jogoktól. Az ipari tulajdonhoz fűződő jogok velejárói szerves részei az azokkal kapcsolatos, tisztán gazdasági jellegű jogok. Pl. ármegállapítás, versenyár alkalmazása, bevezető ár kikötése stb. 22 © Phare Program HU-94.05
