Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
I. rész. Az ipari tulajdon monopol jellege és a gazdasági verseny szabályozása az Európai Közösségben
5. ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEK AZ IPARI TULAJDON JELLEGÉBŐL EREDŐ MONOPOLHELYZET ÉS A VERSENYKORLÁTOZÁSOK FELOLDÁSÁRA A kérdés állandóan jelentkezik az ipari tulajdonra vonatkozó jogok kodifikációja során A. Történeti vonatkozások Az ellentét feloldásának több évtizedes története van, ebből az ellentétes nézetek megemlítése nemcsak a probléma megoldásában segít, hanem a szabályozási lehetőség megtalálását is megkönnyíti.- Az első ismert elméleti megközelítés abból indul ki, hogy az ipari tulajdon védelmének kizárólagos jellege, a dolgok rendeltetésének és az ipari tulajdonjogok jelentőségének megfelelt. E jogok meglétét törvények, nemzetközi megállapodások legitimálták (60- as évek).- Ezt követően ellentétes tendenciát érvényesítve a 70-es években a versenykorlátozás követelménye megelőzte az ipari tulajdon oltalmából eredő jogok érvényesítését.- A 80-as években ismét fordulat következett be. Dominánsan érvényesülő nézetrendszer szerint az oltalmi jog elsődleges célja az volt, hogy a jogosultak maximális nyereség elérésére irányuló monopolista törekvései megvalósítását szavatolja.- A jelenlegi állapotot a semlegességi tézis jellemzi, amelynek értelmében a szellemi tulajdont mint bármely más tulajdoni formát, minden előítélet nélkül egyenrangúként kell kezelni. Ez azt jelenti, hogy a kartelljogi tilalmak ellenére érvényesül a szabadalmak védelméhez fűződő jogok kizárólagossága. Végső soron az ipari tulajdonból eredő abszolút jellegű és negatív tartalmú jogok kizárólagosságának elvi megkérdőjelezésére nem került sor. E vonatkozásban a különböző elméleti megközelítések abból indulnak ki, hogy az ipari tulajdon oltalma terén érvényesülő jogok kizárólagosak és a jogosultnak monopolizált jogot biztosítanak a velük való rendelkezésre, hasznosításuk, illetve használatuk is kizárólagos jellegű. Azaz az ipari tulajdonra vonatkozó jogok használati és értékesítési jogosultságot jelentenek. Az elméleti megközelítések alapvető forrása az amerikai antitröszt törvény rendelkezései, amelyek német közvetítéssel az EK jogi szabályozásának is alkotó részévé váltak. A Törvény, melyet 1890-ben hoztak, mint elméleti, mint pedig a jogalkotás és joggyakorlat vonatkozásban jelentős befolyást gyakorolt. Az európai versenyjog elsősorban versenypolitikai okokból elismeri az ipari tulajdonhoz fűződő jogok kizárólagosságát és azt is, hogy az ipari tulajdonból eredő kizárólagos jogok gyakorlását nem korlátozzák a versenyjogszabályok, nevezetesen a kartellek tilalmára vonatkozó előírások, megállapodások. Lényegében érdekkiegyenlítés valósult meg a versenyszabadság és a vállalatok vagyoni érdekeihez fűződő jogok között. Ezt az érdekkiegyenlítődést gyakran magyarázzák a szabadalmak nyújtotta előnyökkel. „A szabadalom” monopoliumparadoxona”, azzal oldódik fel, hogy a jog a verseny gyermeke, a vállalkozói szabadság korlátozása a verseny erősítése érdekében. Prokompetitív és kooperatív elemekkel együtt kismértékben adagolt kizárólagosság az innováció ösztönzése céljából”. Az elméleti megközelítések közül célszerűnek látszik az alábbiakra hivatkozni: © Phare Program HU-94.05 21
