Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
I. rész. Az ipari tulajdon monopol jellege és a gazdasági verseny szabályozása az Európai Közösségben
Általános az a nézet, melynek értelmében - stratégiai fontosságukra tekintettel az ipari tulajdonjogoknak fenn kell maradniuk. Ezt az Európai Bíróság már a hatvanas években elvi éllel hozott döntéseiben tükröződik. Az 1968. február 29-én a Parke-Davis ügyben hozott ítélet az ipari tulajdonjogok nemzeti rendszerének változatlan fennmaradásáról és a szabadalmakra való kizárólagos jog legitimitásáról rendelkezett. Az ipari tulajdonjogok szabályozása szerves részét képezi a közösségi jognak. Az EK szakkönyvekben, kézikönyvekben és az átfogó jogi munkákban, jelentésekben mindenhol kiemelt hangsúlyt kapnak a szabadalmak, védjegyek és ipari minták. Egyrészt az ipari tulajdonjogokat általában igen fontos versenyeszközként tekintik, másrészt viszont éppen ellenkezőleg versenykorlátozó funkciót tulajdonítanak azoknak. Az ellentmondást - amely fennáll a gyakorlatban - úgy kívánják feloldani, hogy a jogok kizárólagosságát elvben elismerik ugyan, de azok gyakorlását úgy szabályozzák, hogy az lehetővé tegye különböző osztályokban egymástól függetlenül engedélyezett, egymást kiszorítani hivatott jogok egymás mellett való létezését. 2. AZ IPARI TULAJDON VÉDELMÉNEK HELYE A KÖZÖSSÉG JOGGYAKORLATÁBAN Az ipari tulajdonjogok besorolása a Közösség jogrendszerébe különböző elképzelések szerint valósul meg, nem mutat egységes képet. Egyes szakírók az áruforgalom vagy a szabad áruforgalom fejezetében tárgyalják az ipari tulajdonjogokat. Más szerzők az ipari tulajdonjogokat az EK-Szerződés 36. cikkelyében alkalmazott - kifogásolható - terminológia szerint „az ipari és kereskedelmi tulajdon” kategóriában tárgyalják a szabadalmak, védjegyek és ipari minták kérdését. Nem ritka az ipari tulajdonjogok nemzetközi magánjogi vagy nemzetközi jog megközelítése sem. Olyan megközelítés is fellelhető, amely mesterséges csoportbeosztást kreál „európai szabadalmi, - védjegy és szerzői jog” elnevezéssel. A leggyakoribb az a jelenség, hogy az ipari tulajdonjogokat a versenyjog fejezetében (Wettbewerbsrecht - Droit de la concurrence) tárgyalják, mintegy szemléltetve, hogy az iparjogvédelem tárgyai kiemelkedő szerepet játszanak a gazdasági verseny szempontjából. Sőt az utóbbi időben olyan csoportosítás is gyakori, amelyik „a versenyjog és az immateriális javak joga” kategóriát teremtette meg. 3. AZ IPARI TULAJDON TÁRGYKÖRE A rendszerbeli elhelyezésen túlmenőleg ugyanolyan problémát okoz annak meghatározása, hogy mi tartozik az ipari tulajdon tárgykörébe. Azzal általában mindenki egyetért, hogy a szabadalmak, használati minták, védjegyek és ipari minták az ipari tulajdon tárgyát képezik, bár olyan könyv alakban kiadott tanulmány is megjelent, amely nem említi az ipari mintákat. Az Európai Közösség jogrendszere nemcsak megváltoztatja, hanem feje tetejére állítja az ipari tulajdon oltalmáról szóló 1883-ban létrejött és többszörösen revideált Párizsi Uniós Egyezmény (PUE) hagyományos rendszerét. A PUE első cikk (2) bekezdése felsorolja az ipari tulajdon tárgyait: szabadalmak, használati minták, ipari minták, ipari-, kereskedelmi, továbbá szolgáltatási védjegyek, származási jelzések, eredetmegjelölések, valamint a tisztességtelen verseny tilalma. 18 © Phare Program HU-94.05
