Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
I. rész. Az ipari tulajdon monopol jellege és a gazdasági verseny szabályozása az Európai Közösségben
A legszembetűnőbb változás: a PUE értelmében a versenyjog az ipari tulajdon fogalmi körébe tartozik. A klasszikus felfogás értelmében tehát a versenyszabályok ugyanabba a gyűjtőfogalomba tartoznak, mint a szabadalmak, védjegyek és ipari minták, a Közösség szakkönyveiben viszont a versenyjog kategóriába beolvasztják az ipari tulajdonjogokat sőt a szerzői jogot is. További probléma az ipari tulajdon tárgykörében az, hogy egyrészt sokszor megfeledkeznek a földrajzi árujelzők, azaz az eredetmegjelölések és származási jelzések oltalmáról, másrészt ezeket - különösen boreredetmegjelölés esetén a mezőgazdaság jogintézményeként kezelik, és az agrárjogban tárgyalják. A szakirodalomban olyan nézet is található, amely nemcsak elvileg, hanem ténylegesen is kizárja a tisztességtelen verseny elleni fellépést az ipari tulajdon tárgyköréből. A tisztességtelen piaci magatartás jogát az EK fogyasztóvédelmi joga szabályozza. Az Európai Közösség versenyjoga nem tartalmazza a tisztességtelen piaci magatartás elleni fellépést, az egyes tagállamok jogrendszere viszont (Franciaország, Németország, Olaszország) igen. A fentiek ellenére kiemelt figyelmet fordítanak mind a versenyjogban, mind az iparjogvédelem terén az olyan esetekre, melyeknél a szellemi tulajdonjogok értékesítésével foglalkozó vállalatok versenykorlátozás céljából kartelljellegű megállapodásokat kötnek. 4. AZ IPARI TULAJDONJOGOK VERSENYKORLÁTOZÓK? A Maastrichti Szerződés az Európai Unióról (I. cím B. cikkely) a létrehozandó Európai Unió céljává teszi a belső határok nélküli térség létrehozásával a gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítását. Az Előírás bekerült az EK-Szerződés 3. cikk c.) pontjába, fontos integrációs tendenciát jelöl. Az EK-Szerződés nem szentel különös figyelmet az ipari tulajdonjogok oltalmára. Nem nyertek az ipari tulajdonból eredő jogok és kötelezettségek külön szabályozást. A versenyjogot viszont behatóan szabályozzák az EK-Szerződés 85-94. cikkei. Az Európai Közösség felvállalva a belső piac létrehozását, olyan rendelkezéseket alkalmaz a szabad áruforgalom biztosítása érdekében, melyek az ipari tulajdonjogokra is vonatkoztathatók. A szabadalom, védjegy vagy más jog jogosultja ténylegesen megakadályozhatja az importot, territoriális jogaira hivatkozással. Az EK-Szerződés 30. és 34. cikkei lefektetik a szabad áruforgalom követelményét a behozatalra és kivitelre vonakozó mennyiségi korlátozások tiltásával a meglévő korlátozások felszámolását is kötelezővé teszik. Az EK-Szerződés 36. cikke viszont kivételezést engedélyez, amely közvetlenül az ipari tulajdonjogokra vonatkozik, mivel szó szerint előírja, hogy a 30-34. cikkely rendelkezése értelmében nem szűnnek meg a behozatalra, kivitelre, vagy az árutranzitra vonatkozó tilalmak, amelyeket (meghatározott objektumok, emberélet védelme, nemzeti kincsek megóvása stb.) az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Ez a rendelkezés tulajdonképpen az ipari tulajdonjogok vonatkozásában kivételes - azaz elvileg a szabad áruforgalmat korlátozó - rendelkezések alkalmazását teszi lehetővé. A 36. cikk második mondata tompítja ezt a kivételezettséget. Az előírás úgy rendelkezik, hogy az ipari tulajdonjogokat privilegizáló 36. cikk által feltüntetett kivételes rendelkezések nem válhatnak az önkényes diszkrimináció eszközévé, sem pedig a kereskedelem álcázott korlátozóivá. © Phare Program HU-94.05 19
