Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
5. fejezet AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG TECHNOLÓGIAI TRANSZFER CSOPORTMENTESÍTŐ RENDELETE 1. KONFLIKTUS AZ IPARI TULAJDONBÓL SZÁRMAZÓ KIZÁRÓLAGOS JOGOK ÉS A VERSENYJOGI SZABÁLYOZÁS KÖZÖTT Az 1957. március 25-én kötött Római Szerződés, amelyet az Európai Közösség alapító szerződésének tekinthetünk, és amelyet az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés és más megállapodások módosítottak (továbbiakban: EK-Szerződés) 3. cikkely c) pontja előírja a belső piac létesítését, amelyet az áruk, szolgáltatások, személyek és a tőke szabad mozgását gátló akadályok megszüntetése jellemez. Ezzel a tendenciával ellentétesnek tűnik az ipari tulajdonjogok által biztosított egy-egy országra vonatkozó időhöz kötött kizárólagos jogosultságok megléte. Az ipari tulajdonjogok klasszikus értelmezése szerint, amennyiben mondjuk Németországban és Franciaországban - szabályosan - egymástól függetlenül ugyanarra a termékre ugyanannak a védjegynek az oltalmát biztosították, pl. „Gabriella” háztartási robotgép, úgy a német háztartási robotgépek nem lennének exportálhatok Franciaországba és a tilalom a francia termékek németországi kivitelére is vonatkoznak. Bár a fenti konfliktust az Európai Közösségben elvileg megoldották, nem lehet mellőzni a szabad áruforgalom igényének az ipari tulajdonjogok által való korlátozását. Nyilvánvaló, ha valakinek nemzetközi léptékkel mérve élvonalat képviselő - mondjuk elektromos energiával működő kiváló menettulajdonságokkal rendelkező gépkocsi - szabadalma van a termék gyártását, forgalmazását tetszés szerint befolyásolhatja licencmegállapodások kötésével, vagy éppen az attól való elzárkózással. Az elektromos autó gyártására vonatkozó és a Közösség országaiban kötött kizárólagos értékesítésre vonatkozó licencek blokkolhatják a szabad áruforgalmat. Nyilvánvaló, hogy az ilyen fajta árumozgás korlátozás ellentétes az EK-Szerződés rendelkezéseivel és a közös belső piac funkcionálásával. A másik oldalról alkalmazható érvelés pedig az, hogy a Közösség műszaki fejlődését elő kell segíteni és gyorsítani szükséges a technológiai megújulás, műszaki fejlesztés és szabadalmazható találmányok értékesítése útján. Itt figyelembe kell azt venni, hogy a Közösség vetélytársainak tekinthető Amerikai Egyesült Államok és Japán szabadalmaztatási mutatói lényegesen jobbak. Az Európai Közösség, mint gazdasági integráció e téren sem akar lemaradni. A további igen gyakori ütközési lehetőség a szabad áruforgalom követelményeibe ütközésen túl az ipari tulajdonból származó oltalmi jogok versenyjogi szabályozásba ütközése. Ez mind a nemzetközi, mind a hazai szakirodalom gyakori témája. 134 © Phare Program HU-94.0S
