Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
hető autóalkatrészek, karosszériaelemek mintaoltalmát, másrészt pedig az egyes nemzetek fölött álló központi közösségi mintalajstromozási rendszer a Közösség ipari minta hatóság gyakorlatában az egész belső piacon még markánsabban érvényesítené az autógyártók privilégiumát. A közösségi mintarendszerben a gépkocsigyártók javára fennálló mintajog lényegében azt eredményezné, hogy cserélhető alkatrészek vonatkozásában a mintaoltalom fennállásának teljes ideje, sőt azon túl is uralnák a piacot. Ez a monopolhelyzet a Közösségben gyakorlatilag az önálló alkatrészgyártókat és karosszériaelemek gyártóit egyszer és mindenkorra kiszorítaná a piacról. Az autóalkatrészek ipari mintajogának kizárólagossága azért is jelentene súlyos problémát, mert értelemszerűen az új gépkocsimodellek gyártói bocsátják a piacra és értékesítik az alkatrészeket is. Egy-egy autómodell kifutási ideje és erkölcsi kopása gyakorlatilag lényegesen rövidebb időtartamot ölel fel, mint a mintaoltalom időtartama, ez pedig azt jelenti, hogy mire más független alkatrészgyártóknak megnyílna a joga az alkatrészek gyártására, addigra a kérdéses autótípus már rég kimenne a divatból. Pl. a Renault autógyár a nagy sikert és népszerűséget elért 19-es típust 1989 és 1995 közt gyártotta, előállítása azonban megszűnt, helyette a „Mégán” fantázianevű modellt fejlesztették ki. B. A fogyasztók vonatkozásában A fogyasztók szempontjából a mintával védett karosszériaelemeknek az autógyárak által történő értékesítése a versenyt megszüntetné, a kínálatot a minimálisra szűkítené. Ha a vevő Opel vagy Fiat gépkocsijához sárhányót vagy más cserélhető pótalkatrészt vásárol, csak egy lehetősége állna fenn: az autógyártól való vásárlás. Tehát semmiféle módja sem lenne arra, hogy különböző ajánlatok, lehetőségek birtokába kerüljön. Ez azt jelenti a vásárló, fogyasztó és a megrendelő oldaláról, hogy törvényszerűen csak egy és monopolhelyzetben lévő eladó részéről kaphat ajánlatot. A választási lehetőség kizárását arra vezethetjük vissza, hogy az autógyárral szemben elvileg nem áll szemben versenytárs és ezért nincs a vásárló számára alternatíva. A verseny hiánya folytán keletkező monopolhelyzet tehát fogyasztóvédelmi szempontból sem fogadható el. Mondanunk sem kell, hogy az ipari minták kizárólagossága révén biztosítható és az autógyártók javára fennálló monopolhelyzet kiépítésének lehetősége versenyjogilag nem fogadható el, sem a versenytársak kizárása, sem a fogyasztók választási lehetőségének megszüntetése vonatkozásában, azaz a fogyasztóvédelem szempontjából. A szakirodalommal olyan nézettel is lehetett találkozni, melynek értelmében a cserélhető alkatrészek gyártásának monopolizálása a Közösségben tiltott állami támogatás megnyilvánulási formája. Az autóalkatrész-forgalmazás privilegizálása a Közösség iparpolitikájával, műszaki-tudományos fejlődésével kapcsolatos koncepciónak is ellentmond. Az új műszaki vívmányok, új automodellek, új formatevezett alkatrészek piacának blokkolása rendszeridegen, mivel az új műszaki tudományos vívmányok piacát a verseny számára nyitott területnek tekintik. Tehát versenyjogi szempontból olyan jogi megoldás megtalálása látszik kívánatosnak, amely a Közösségben máról holnapra bevezetendő és mind ez idáig nem létező, cserélhető karosszériaelemekre, alkatrészekre vonatkozó ipari mintaoltalom kizárólagosságát kezelhetővé teszi. © Phare Program HU-94.05 131
