Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
Az iparjogvédelmi szakemberek általában erősen kritizálták az ipari mintaoltalom általános bevezetését a Közösségben az autóalkatrészek vonatkozásában. Részben az volt a véleményük, hogy a kérdéses alkatrészek, cserélhető karosszériaelemek technikai rendeltetésük által meghatározottak, részben pedig nem találták elfogadhatónak azokat a jogtechnikai megoldásokat, amelyek hivatottak voltak a mintaoltalom kizárólagosságán enyhíteni. Itt tulajdonképpen a cserélhető alkatrészek javításáról szóló kikötés (németül Repuratur klausel) lényegét kifogásolták. Az ipari minták tervezett szabályozását számos szakember összeegyeztethetetlennek találta a mintaoltalom általános rendeltetésével. A tervezet jogtechnikai megoldásokat több szakember rendszeridegennek tartotta. A szakirodalomban gyakran olyan nézettel is lehet találkozni, mely szerint ki kell vonni az adott kérdés szabályozását az iparjogvédelem köréből és a versenyjog körében kell azt szabályozni. 1991-ben a jelenlegi ipari minta irányelv alapjául szolgáló ún. Zöld Könyv is a kérdést ki kívánta iktatni a szabályozandó témák köréből. Az iparjogvédelmi szakemberek a kérdés napirendre kerülésével kifogásolták az oltalom korlátozását, amely lehetőséget biztosít a kizárólagos jog letörésére. Az oltalmi idő leszállítását és a kizárólagos mintajogok jelentős korlátozását a szakemberek nem tartották elfogadhatónak. Véleményük szerint ez az oltalom természetét, tartalmát, terjedelmét tekintve távol áll az eredeti, formagazdag, egyéni kialakítású ipari mintáktól. A javasolt megoldásoktól azért is tartottak, mert úgy vélték, hogy a javítás célját szolgáló alkatrészekről szóló kikötés elfogadása, mely lényegében a mintajog elveinek feladását jelenti, más területek szabályozását negatív példaként befolyásolná. Az erőteljes és nyers ellenvélemények ellenére fokozatosan előtérbe került az a meggondolás, mely szerint természetes, hogy a technológiai fejlődés területén új alkotások és új hasznosítási formák jelennek meg, amelyek az ipari tulajdon oltalmi kategóriái közé nem sorolhatók be és ez a jelenség megköveteli, hogy az oltalmi jogok tartalmának átgondolását. A jogi szakemberek és jogszabályalkotók felismerték, hogy az ipari tulajdon körében akkor kerül sor szabályozásra valamely már létező probléma, vagy elhanyagolt szakterület vonatkozásában, amikor a korábbi jogi szabályozás talaján valamely kiemelten fontos jelentős gazdasági súlyú (pl. szoftverek oltalma) problémát már nem tudnak kezelni. Törvényszerűnek látják azt is, hogy ezekben az esetekben a jogi szabályozás iparjogvédelmi területen ágazatspecifikus részérdekek érvényesítéséhez vezet. A megfelelő megoldás - mint más esetekben is - a versenyszabadság és az ipari tulajdonhoz fűződő jogok konfliktusának feloldása útján jött létre. C. A probléma iparjogvédelmi megközelítése D. Versenyjogi kompromisszum A kérdés javasolt megoldása többszörös kompromisszumot jelent, így- a versenyszabadság követelménye és az ipari tulajdon oltalmából eredő jogok kizárólagossága között,- a gépkocsigyártók és az önálló alkatrészgyártók között,- a gépkocsigyártók és a fogyasztók érdekei között. Az autóalkatrészek vonatkozásában a szakemberek döntő többsége amellett volt, hogy a kérdés versenyjogi problémáit a mintaoltalom küszöbének mérsékelt, mindenki által elfogadható leszállításával kell megoldani és nem azzal, hogy külön jogi szabályozást hoznak létre a cserélhető karosszériaelemek vonatkozásában. 132 €> Phare Program HU-94.05
