Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
3. AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG GYAKORLATA MINTAOLTALOM ÜGYEKBEN Az Európai Közösség egységes belső piacán érvényesülő alapkövetelmény az, hogy az áruk, szolgáltatások, személyek szabad mozgása és a tőke áramlása megvalósuljon. A versenyszabadságot nem korlátozhatja az ipari minták országonként engedélyezett, kizárólagos jogosultságot jelentő védelme. Az ipari minták vonatkozásában meghatározó jelentősége van annak, hogy az ipari mintákra nem a védjegyekre és nem a szerzői jogra vonatkozó szabályozást, hanem a szabadalmi normákat kell alkalmazni az Európai Bíróság 1982-ben hozott döntése értelmében. A védjegyek és ipari minták számos funkciója egybeesik. Ugyanazt a térbeli kialakítást, vagy rajzot a bejelentő szándékától függően ipari mintaként és (vagy) védjegyként is oltalomban lehet részesíteni. Fontos elvi jelentősége van a Nancy Kean Gifts ügynek, mert az Európai Bíróság elismerte a nemzeti jogszabályok alkalmazhatóságát és jogot biztosított az ipari minta jogosultnak arra, hogy megtiltsa a mintát megtestesítő termék importálását olyan országból, ahol is a terméket az ő engedélye nélkül hozták forgalomba. Esetünkben az összetéveszthetőségig hasonló táskák kerültek Hollandiába Taiwanból. Az ügy úgy kezdődött, hogy egy holland cég kézitáskára vonatkozó ipari mintát jelentett be, amelyet oltalom alá helyeztek. A későbbiekben azt észlelte, hogy az adott mintával védett terméket külföldről importálták és értékesítették Hollandiában. A jog sértette a jogosultnak az ipari mintához fűződő kizárólagos hasznosítási jogát. A kérdéses döntés megvédte az ipari minta jogosult jogait. Az Európai Bíróság döntése szerint az ipari minta jogosultja megtilthatja harmadik személynek azonos vagy hasonló termék behozatalát abba az országba, ahol a minta oltalmat élvez, három feltétellel:- a terméket a jogosult engedélye vagy közreműködése, vagy általa megbízott személy (szoros gazdasági kapcsolatban álló személy) engedélye nélkül hozták forgalomba;- a mintajogosult személyek között nincsen olyan megállapodás, amely az EK-Szerződés 85. (1) szakaszában felállított kartelltilalomba ütköznek;- több ütköző ipari minta jogosultság esetén mentesítő hatású, ha a mintákat külön hozták létre. Ami az EK-Szerződés 85. cikkében előírt kartelltilalmat illeti - mint ahogy a fentiekből kiderül -, az vonatkozik az ipari mintákra is. Az ipari mintákra szintén vonatkozik az EK-Szerződés 86. cikk első paragrafusában meghatározott erőfölénnyel (monopolhelyzettel) való visszaélés tilalma. Szintén említésre érdemes a Ciara Mexicar-Renault ügy. Az ítélet elvi éllel kimondja, hogy az ipari mintaoltalom kizárólagossága nem ellentétes az áruk szabad forgalmának követelményeivel és leszögezi, hogy a gépkocsi-cserealkatrészek díszítő ipari minták jogosultja nemcsak a más által történő gyártást, értékesítést, hanem exportot, sőt importot is megtilthatja harmadik személy számára. Az ügy tárgyalása kapcsán az Európai Bíróság megállapította továbbá, hogy a nemzeti jogra tartozik annak meghatározása, hogy mely termékek oltalmazhatok még akkor is, ha azok valamely nagyobb - már oltalom alatt álló egésznek a részét képezik (a teljes karosszéria oltalmának a részelemekre való kiterjedéséről van szó). Az oltalom jogosultjának meg kell adni a lehetőséget az engedély nélkül előállított termékek importjának és exportjának megakadályozására. Szintén elvi jelentősége volt a Volvo Eric Veng, Brevets ügynek, amelyben az Európai Bíróság 1988. október 5-én 238/47. számon hozott ítéletet. Az ítélet deklarálja, hogy a gépkocsi karosszéria elemek vonatkozásában licencek adása © Phare Program HU-94.05 125
