Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)

III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben

diverzifikációja megakadályozhatta az előírásoknak meg nem feleló", importtermékek for­galmazását. A nemzeti élelmiszer-ipari és eredetvédelmi előírások, amelyek megkülönböztették a hazai termékeket az importtermékektől, a szabad áruforgalomban olyan akadályt képvisel­tek, amelyek az EK-Szerződés 36. cikk második mondata értelmében önkényes megkülön­böztetést vagy rejtett korlátot jelentettek a tagállamok kereskedelmében. Az Európai Bíróság a Dassonville ügyben általános jelleggel kimondta, hogy minden, az államok olyan kereskedelmi szabályozása, amely akár direkt, akár indirekt úton aktuálisan és potenciálisan akadályozza a közösségi jogi szabályozást, az áruk és szolgáltatások sza­bad áramlását, és az eredetvédelem ürügyén rejtett akadályokat teremt, az közösségi áru­forgalom számára tilos. Az egységes, nemzetek felett álló közösségi eredetvédelmi rendszer kiépítése mezőgaz­dasági technikai, és eredetvédelmi előírások egységesítése révén jelentősen elősegíti a kö­zösségi versenyszabadság érvényesülését. A közösségi rendeletek teljes egészben háttérbe szorították a nemzeti szabályozást. A lajstromozott eredetmegjelölést vagy földrajzi jelzést nem nemzeti, hanem közösségi olta­lom illeti. A Közösségben a földrajzi megjelölések használata a fogyasztó és a felhasználó számára a származás és minőség garanciáját jelenti. A közösségi szabályozás iparjogvédelmi, ver­senyjogi és fogyasztóvédelmi szempontból egyaránt megfelel, ugyanakkor alkalmas az áruk különleges tulajdonságainak igazolására. A földrajzi árujelzők verseny funkciója a Közösség vonatkozásában is fennáll. így példá­ul a francia Cognac, Bordeaux, Roquefort és mások őrzik kivételes nemzetközileg elismert jóhírüket és a Németországban előállított Jénai Üveg, a Bajor Sör, a Messeni Porcelán, a Solingeni Acél, Ettaler Coster Likőr, Ulmi Kerámia termékekés egyéb áruk nemzetközi jó hírneve, kelendősége, árfelhajtó hatása vitathatatlan. Az árujelzők nagyszerű versenyeszközök, azonban hatékonyságukat általában csökkenti az, hogy a földrajzi árujelzők kollektív jogosultságok, bár ez alól a 2081. sz. Rendelet kivételt engedélyez. A földrajzi árujelzők lényegében nem egy határozott vállalathoz vagy gyártóhoz tartoznak és a felhasználásuk ezért nyitott. Általában ezért a földrajzi árujelzők a kollektív és tanúsító védjegyek esetén kívül nem részesülhetnek védjegyoltalomban, mivel az kizárólagos jogot biztosítana a bejelentőnek, másokat pedig kizárni a megjelölések jogos használatából. így a „Müncheni Sör” megjelölést mint szóvédjegyet egyik, illetve működő sörgyár (Löwenbrau, HB stb.) se jelenthetné be, mivel annak használata minden müncheni sörgyártót megillet. A másik ehhez kapcsolódó versenyjogi vonatkozású megállapítás az, hogy mivel a földrajzi árujelzők használata egy-egy országban biztosít kizárólagosságot a termelők meghatározott területhez kötött csoportja számára és licencadásra és a mennyiség korlát­lan növelésére nincs lehetőség, nemzetközi összefonódás, nemzetközi erőfölény kialakí­tása nehezen képzelhető el, tehát a versenykorlátozási tilalomba ütközés lehetősége lé­nyegesen kisebb. Ami a közösségi szabályozás problémáit illeti, az eredetvédelem, az eredetmegjelölések, földrajzi jelzések szabályozása az Európai Bizottság Mezőgazdasági Főosztálya kezében van, hiányzik a szabályozás iparjogvédelmi koncepciója és annak beillesztése az iparjogvé­delem rendszerébe. Másrészt viszont a szabályozás bizonyos vonatkozásban túldifferenciáltnak mondható, például más szabályok vonatkoznak a likőrborokra, a minőségi borokra, és habzóborokra. €> Phare Program HU-94.05 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom