Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
- az Ipari Tulajdon Oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény = PUE (1883). Az Egyezmény azért játszik fontos szerepet, mert az ipari tulajdon oltalmi körébe sorolja az eredetmegjelöléseket és származási jelzéseket;- az áruk hamis és megtévesztő származási jelzése megakadályozására létrejött Madridi Megállapodás (1891);- Feltétlenül célszerű megemlíteni a Nemzetközi Boreredetvédelmi Megállapodást, amely 1924-ben jött létre. Hivatala az OIV = Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal irányítja a Megállapodás működését. Az eredetvédelem mind a mai napig funkcionáló, 17 fő államot magába foglaló, a Párizsi Uniós Egyezmény szakosított megállapodását képezi a Lisszaboni Megállapodás az Eredetmegjelölések Nemzetközi Oltalmára és Lajstromozására. A multilaterális egyezmények szerepe jelentős a nemzetközi intézményrendszer kialakítása, a jogi normák egységesítése és az oltalom feltételeinek létrehozása szempontjából. Ezek kiegészítéséül, a növekvő külkereskedelmi áruforgalom vitás kérdéseinek rendezése és az oltalomban részesítendő megjelölések körének meghatározása céljából kétoldalú megállapodások kötése szükséges. Németországnak számos kétoldalú eredetvédelmi megállapodása van: így a németfrancia, német-olasz, német-görög, német-spanyol és német-svájci eredetvédelmi megállapodás. Más országoknak is számos kétoldalú megállapodása van. Svájcnak a Németországon kívül Franciaországgal, Portugáliával, Spanyolországgal, Csehországgal és Szlovákiával van bilaterális eredetvédelmi szerződés. Az Európai Közösség egységes piacán sem a Lisszaboni Megállapodás, sem a kétoldalú megállapodások nem elégítette ki a követelményeket, ezért a világon elsőként létrehozták az Európai Közösség regionális eredetvédelmi rendszerét 1992-ben. 4. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG EREDETVÉDELMI RENDSZERE A Közösség fogalomrendszerének kialakításában jelentős szerepet játszik „A Közösség Tanácsa által hozott, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi megjelölései és eredetmegjelölései oltalmáról szóló 2081/1992. sz.” rendelemek. Az Európai Közösség eredetvédelmi rendszere átalakította a Lisszaboni Megállapodás eredetvédelmi kategóriáit. Az eredetmegjelölés fogalmát átalakítják, a származási jelzés kategóriát ejtik, helyette bevezetik a földrajzi árujelzés kategóriáját. Új fogaiomkéntként jön számításba a hagyományos jelzés. Ami az eredetmegjelölés kategóriáját illeti, a Közösség fogalmi rendszerében konkretizálják - a Lisszaboni Megállapodás fogalmi körétől eltérően -, hogy az eredetmegjelölések termelése, feldolgozása és gyártása meghatározott területhez kell hogy kötődjön. a) Az eredetmegjelölés területi egység, meghatározott helység, kivételes esetben egy ország neve, amely olyan mezőgazdasági termék vagy élelmiszer megjelölésére szolgál, amely ebből a területi egységből, meghatározott helységből vagy az országból származik, továbbá- amelyeknek minősége vagy jellemzői túlnyomó részben vagy kizárólagosan a földrajzi környezet által meghatározottak, beleértve a természeti és emberi tényezőket is, továbbá- amelyek termelése, feldolgozása és gyártása a meghatározott területi egységhez kötött. Ez a meghatározás ugyan lényegesen szigorúbb a Lisszaboni Megállapodás eredetmegjelölési § Phare Program HU-94.05 111
