Tattay Levente: Védjegyekről vállalkozóknak (Budapest, 1995)
Második rész. A védjegyek jogi szabályozása
A megkülönböztető jelleg azért számít alapvető követelménynek, hogy a fogyasztó hasonló, vagy azonos külső kialakítás mellett támpontot kapjon az áru választásához. Nagyon könnyű elképzelni, hogy védjegy nélküli dobozos sör, magnókazetta vagy éppen videókazetta azonosítása azok jellemzői szerint utólag mennyivel nehezebb, mind kimondani:- Holsten sört kérek,- Agfa magnókazettát keresek.- Sony videókazettát akarok venni. A megkülönböztető képesség megkövetelése azzal a kötelezettséggel járt, hogy azt is meg kellett határozni, melyek azok a megjelölések, amelyekre kizárólagos jogot nem lehet alapozni (például ABC-betűi, árufajták neve). Könnyen belátható, hogy ha mondjuk árufajtákra vagy számokra kizárólagos jogot lehetne telepíteni - azaz harmadik személyeket eltiltanak ezek használatától - összeomlana a kereskedelmi rendszer. A megjelölésnek a Védjegytörvény 2. § (3) bekezdése értelmében nincs megkülönböztető jellege különösen akkor, ha a) az áru megjelölésére általánosan használják, b) kizárólag az áru fajtáját, minőségét, mennyiségét, jellemzőit, rendeltetését, értékét, származási helyét, vagy előállítási idejét tünteti fel. Nincs a megjelölésnek megkülönböztető jellege akkor sem, ha kizárólag az áru nevéből vagy egyszerű ábrázolásból áll. A Védjegytörvény szűk körben elismeri a szerzett megkülönböztető képességet. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a megjelölés eredetileg nem rendelkezett e képességgel, de a tartós használat és széleskörű ismertség révén megszerezte magának. Ilyen például a Magyar Hírlap újság. (Minden Magyarországon megjelenő újság ugyanis magyar is meg hírlap is, ennek ellenére a jelzés oltalmazható.) Érdekes szabályt tartalmaz a szerzett megkülönböztető képesség elismeréséről a Védjegytörvény végrehajtási rendelete 2. § (2) bekezdése, amely kimondja, hogy a kizárólag számokból (4711, 501), kiejthető szót nem képező betűkből (BMW, JVC, TDK) vagy egyszerű mértani ábrából (Renault rombusz, Audi négy karikája) álló megjelölés oltalomképességének megítélésénél a korábbi ismertséget figyelembe kell venni. Általános elvként le kell szögezni, hogy a megkülönböztető jelleg vonatkozásában az idegennyelvűség nem kölcsönöz megkülönböztető képességet a védjegynek, különösen akkor nem, ha közhasználatú nemzetközi szavakról és kifejezésekről van szó (shop=üzlet, service = szolgáltatás, remedy=orvosság stb.). Szintén nem lehet a megkülönböztető jelleg meglétét arra való hivatkozással automatikusan megállapítani, hogy a szóban forgó jelzés angol, francia vagy német szó, mivel a világnyelvek általános ismeretével számolni kell (very good =nagyon jó angolul, hübsch=csinos németül, inoubiable=felejthetetlen franciául). 2. Megkülönbözető képesség és az árujegyzék 26
