Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)
I. Szellemi alkotások és azok jogvédelme
által előirt szankciók részleteiben, célszerű emlékeztetni arra, hogy mind a régi, mind az uj törvény a bejelentő számára kizárólagos használati jogot ad. A hasznositásnak ez a kizárólagossága ténylegesen kétféle módon van oltalmazva. Elsősorban - és ez lényeges - a versenytárs számára a kizárólagos jog megsértésének tilalma által, amely először a szabadalmas számára lehetővé teszi, hogy megszüntesse a vitás cselekményeket, és azután, hogy kártérítést és kamatot követeljen a számára okozott kár fejében, a bitorlást okozó termék és a bitorlás elkövetését lehetővé tevő eszközök lefoglalásával együtt, amit egyébként a régi törvény kötelezővé tett, mihelyt azt a szabadalmas kérte, és ami jelenleg fakultativ. Vagyis,még ha a szabadalmas kéri is a foglalást, a birónak mérlegelési joga van, és fennáll a lehetősége annak, hogy ne adjon helyt a szabadalmas ilyen kiegészítő kárigényének, ha azon a véleményen van, hogy az nincs arányban a szabadalmassal szemben elkövetett jogsértés mértékével. Ahhoz, hogy bitorlás ténye fennforogjon, egy előzetes feltétel teljesítésére, nevezetesen a szabadalom által adott kizárólagos jog érvényességére van szükség. 2. Az oltalom feltételei Az 1844. julius 5-i törvény értelmében ahhoz, hogy egy találmány oltalmazható legyen, elegendő, ha ipari jellegű, vagyis műszaki jelleggel rendelkezik termék esetén, vagy pedig ipari eredményhez.vagy termékhez vezet, amikor a találmány eljárásra vonatkozik. Arra is szükség van, hogy a találmány a szabadalmi bejelentés benyujtásának, vagy - uniós elsőbbség igénylése esetén - az első bejelentés benyújtásának időpontjában, uj legyen. Végül az is szükséges, hogy a találmány kellő részletességgel legyen leirva ahhoz, hogy azt szakértő a rajzzal esetleg kiegészített leírás vizsgálata alapján képes legyen feltalálói tevékenység kifejtése nélkül gyakorlatba venni. Az 1844. julius 5-i törvényben azonban a szabadalom joghatályát, vagyis az általa adott kizárólagos jog terjedelmét úgy kell megítélni, hogy a tel; es leirást ;-s az azt követő összefoglalást, valamint a leirást megvilágitó esetleges rajzokat kell figyelembe venni, azonban állandónak nevezhető joggyakorlat szerint azokat ki lehet egészíteni. Az uj törvény szerint az oltalmi kört kizárólag a leirást követő igénypontok szabják meg, ahol ezeket az igénypontokat a leírás segítségével lehet értelmezni. Ez a fő eltérés, amely megkülönbözteti az uj törvényt a régitől. Az uj törvénynek a régihez viszonyítva további jelentős eltérése, hogy a szabadalom érvényessége egy kiegészítő feltételhez van kötve.
