Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)
I. Szellemi alkotások és azok jogvédelme
február 27.; megsemmisítés, 1967. julius 17., Ann., 1963. p. 15/, nem alkalmazza ezt az elvet, mert elismeri, hogy egy adott termék tulajdonságainak felfedezése esetén nem jelent újdonságrontást egy olyan anyagcsoport általános jellegű ismerete, amelynek tagjai nem rendelkeznek a találmány által megkívánt összes tulajdonsággal, még ha legalább potenciálisan feltehető is, hogy a találmány tárgyát képező vegyület ebbe az anygcsoportba tartozik. Az illető határozat szerint egy olyan szőrtelenitő szerre vonatkozó szabadalomra, amely stroncium-tiolaktátból áll, nem ujdonságrontó egy olyan korábbi szabadalom, amely általánosságban emliti a merkapto-karboxilátokból, különösen alkáli- vagy földalkálifémek tiolaktátjaiból, pl. kalcium-tiolaktátból álló szőrtelenitőket. A biróság még tovább ment; nyilván még általánosabb jelleggel kivánta az értékelését felruházni. Megállapította, hogy nem feltételezhető, hogy a szakember számára természetes az adott példában a kalcium helyettesítése stronciummal a stroncium-tiolaktát előállításakor, minthogy a két fém vegyületeinek tulajdonságai, ha nem láthatók is előre, de legalábbis bizonytalanok és nem feltétlenül következnek a vegyületet alkotó komponensek tulajdonságaiból. Látjuk, a biróság nem tagadta, hogy a két kémiai anyag vegyületének tulajdonságait, legalábbis bizonyos mértékben, előre lehetett látni. Ezt még kevésbé tette a szóban forgó esetben, a per tárgyát képező szabadalom érvényességére vonatkozóan. Függetlenül a biróság által hozott Ítélet megalapozottságának bármilyen bírálatától, a biróság által hozott következtetés védhető volt olyan rendszerben, amelyben - mint az 1844. évi törvény hatálya alatt - az újdonság a szabadalmazhatóságnak lényeges feltétele volt, a feltalálói tevékenység, vagy a kapott eredmények előre nem látható jellege azonban nem. Azon az alapon, hogy a stroncium-tiolaktátot ténylegesen korábban még soha nem gyártották, lehetett állítani, hogy az uj termék, tehát szabadalmazható. Mindehhez hozzá kell azonban tenni, hogy a szabadalmassal szembeni ilyen látszólag elnéző álláspont, a tárgyalt ítélettel kapcsolatban,azzal a ténnyel is magyarázható, hogy az alperes állitása szerint a földalkálifém-tiolaktátok - kivéve a stroncium-tiolaktátot - vagy hatékonyabbak, de toxikusabbak, vagy pedig nem-toxikusak, de hatástalanok, így tehát nem volt előrelátható, hogy a stroncium-tiolaktát, amelyet még nem gyártottak sohasem és nem is kisérleteztek vele, egyidejűleg lesz aktiv és nem-toxikus. Ez az ítélet tehát világosan feltárja a feltalálói tevékenység problémáját a vegyészet és a gyógyszeripar területén. Kérdés, hogy egy még nem gyártott anyag tulajdonságaival kapcsolatos bizonytalanság elegendő-e ahhoz, hogy teljesüljön a szabadalmazhatóság uj feltétele az 1968. január 2-i törvény 9. szakasza értelmében? Erről a joggyakorlat fog dönteni. 39
