Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)
Előszó
Az egyes szakok művelői és a gyakorlat reprezentánsai közti személves kapcsolatok állandó fenntartása, a le újabb tudományos eredmények, a jog területén a haladást, újat jelentő birói döntésekről szóló információk szóbeli kicserélése az egyetlen megfelelő eszköze a kor színvonalán maradásnak. Meg lehet figyelni, hogy a francia és a magyar tudományos körök között szakértői szintű megbeszélések több év óta vannak folyamatban. Utalok a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete által ápolt francia-magyar általános jogtudo mányi együttműködésre, amelynek keretében Párizsban, 1970. juni us 2-től 5-ig kerültek megrendezésre másodízben magyar-francia jogásznapok. Meg kell említenem a Magyar Közgazdasági Társaság rendezésében 1970. junius 3-6-a között megtartott francia-magyar közgazdász kollokviumot is. És annak, hogy Nyugat és Kelet között éppen a franciamagyar kapcsolatok ápolása lép ezúttal is előtérbe, éspedig különösen a jogi kérdések körében, igen komoly történeti előz menyei vannak. Nem minden alap nélkül él a köztudatban - a világ jogászi köztudatában is - az a nézet, hogy a magyar jogrendszer évszázadokon keresztül állott a germán, az osztrák, majd többé-kevés bé a Német Birodalom jogának hatása alatt, és az emlitett orszá gok jogtudománya volt az az alap, amelyre a magyar jogtudomány - bár a legjobb képviselőinek bizonyos önállóságra törekvése mellett - épitett. Egy ilyen jellegű jogrendszer és jogtudomány lett volna az, amelynek gyökeres átalakítása mellett az ország a szocializmus építésének útjára lépett. Ezzel a megállapitással szeretnék régen kialakult meggyőződésem szerint szembeszállni, amire eddig még sohasem nyílott alkalom. A múlt század első felében az un. reformkorban azok vették át az ország szellemi vezetését, akiknek nagy műveltsége a legnemesebb francia forrásokból táplálkozott. Ezek sorában is jogtudományi felkészültség szempontjából Szalay Lászlót az utókor ertekelese az elsők közé helyezi. Amikor a fejlődésben elaaooln5Íf2yáb?n^TÍ?5'^t-tt a Pol9ári átalakulás órája, Szklay Cod^Ciíilí sü^etveí mintaképül a francia line ifi -lfc va^a®ztotta» s e választását megokolva, 1845. július -d-an megjelent cikkében a következőt irta: 3 lo
