Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)
Előszó
nA francia törvényhozás tisztán minden feudális vegyűlettől, tipusa, vagy ha úgy tetszik tükre a haladás eszméinek, szükségeink irányának, mely úgyszólván törvényes formulázása az újabb polgárosodásnak; melynek feléről nem mondhatniiime ezt megtartó magának a parancsold osztály, - a másik feléről: ezt közössé tévé az engedelmeskedőkkel... A francia polgári törvény egy századdal áll előtte a többi ilynemű gyűjteményeknek. Az iránt senkinek nem lehet kétsége, kit illet a haladás körül Európa népeinek családai között az iniciativa." Néhány évvel később a magyar polgári forradalom eltiprása a magyar törvényhozást a polgári jog területén is messze eltérítette a Szalay és társai által kitűzött francia úttól. Az ahhoz való visszatérés gondolata azonban később sem maradt szószólók nélkül. A polgári jog magyar tudománya később is folytonosan élénk figyelemmel kisérte a francia jogirodalmat és jogfejlődést, Planiol, Josserand, Colin-Capitant és a többi nagy franciák a leggyakrabban idézett auktorok sorában maradtak A századforduló egyik legnagyobb jogtudósa,Szászy-Schwarz Gusztáv a következőképpen foglalta össze a magyar jogtudomány akkori uralkodó nézetét. Ha a modern törvényhozást a gyökeréig kívánjuk elemezni, Franciaországig kell eljutnunk. A modern társasági, a szabadalmi és általában azok a jogok, amelyeket immateriális jogoknak nevezünk... törvényes tartalmuk és megfelelő gyakorlásuk szempontjából egyaránt francia és angol- f amerikai eredetűek. Ha nemzeti hiúságból eredő túlzásnak is kell tekinteni egy jeles franciának azt a mondását, hogy minden tudomány első szavát a Francia Akadémia mondta ki, az államélet és a modern társadalom irányitó eszméi valóban Franciaországból erednek. Egy uj korszakbem, amikor már ez az általánositás a szocialista rendben élő Magyarországon nem állhatná meg a helyét, most éppen azokról a jogokról készülünk beszélni, amelyeket immateriálisoknak szoktak nevezni és egy pillanatig sem kívánjuk kétségbe vonni ezek valóságos francia történeti eredetét és azt sem kívánjuk homályba burkolni, hogy az egyre intenzivebbé váló forgalmi kapcsolatok nyomán a problémák közössége és a megoldások jelentős részének egyneműsége fog bennünket összekapcsolni. A már kiemelt három momentumon kivül még egy jellegzetességre kell utalnom, amely hivatva van arra, hogy tanácskozásunkat nyílttá, fenntartás nélkülivé és őszintévé tegye. Ez pedig az a különbség, ami az alkotó: az immateriális jog, az ipari tulajdon megszerzője és az ő legértékesebb segítő társa, az ipari tulajdon kérdésével foglalkozó jogász között van 11
