Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Hatodik fejezet - Az ipar- és piacszerkezet mint innovációs forrás

erősítse helyzetét. Vagy egyesülhetett volna egy erős európai céggel és megcélozhatta volna a harmadik helyet a világ fontosabb autópiacain, vagyis az Egyesült Államokban és Európában. Köztudott, hogy a Merce­dest igen érdekelte volna a dolog, a Chryslert viszont nem. Ehelyett a Chrysler külsőségekre pazarolta maradék forrásait. Megszerzett magának néhány tengődő európai céget, hogy multinacionális vállalatnak tűnjön. Ezzel azonban a Chrysler cseppet sem lett erősebb, viszont elherdálta for­rásait, és nem maradt pénze arra a befektetésre, amivel eséllyel célozhatta volna meg az amerikai piacot. Amikor aztán az 1979-es olajválság után elér­kezett az ítélet napja, a Chryslernek semmije sem volt Európában, s az Egyesült Államokban sem maradt neki sok. Csak a kormány mentette meg. A British Ley land esete sem sokban különbözik az előzőtől. Valaha Ang­lia legnagyobb autógyára volt, és eséllyel pályázhatott volna az európai elsőségre is. A francia Peugeot is hasonló cipőben jár. Egyik sem akart szembenézni azzal a ténnyel, hogy komoly döntésekre van szükség. Ennek eredményeképpen igen gyorsan meg kellett válniuk piacaiktól és nyeresé­gességüktől is. Ma már mindhárom cég - a Chrysler, a British Leyland és a Peugeot - többé-kevésbé marginális, jelentéktelenné vált. A legérdekesebb és fontosabb példák azonban a kisvállalatok köréből kerülnek ki. A világ autógyárainak mindegyikét, legyen bár nagy vagy kicsi, érte már tartós balsiker. Három kicsi és eredetileg jelentéktelen válla­lat azonban ebben innovációs lehetőséget látott: a Volvo, a BMW és a Por­sche. 1960 körül, amikor az autópiac hirtelen megváltozott, a jól értesültek arra esküdtek, hogy ez a három vállalat a várható „földrengés” során eltűnik. Ehelyett azonban mindhárom egészen jól átvészelte ezt az időt, és megta­lálta a maga piacrését, ahol övé a vezető szerep. Ezt egy olyan fejlesztési stratégia révén érték el, amely gyakorlatilag teljesen új vállalkozást csinált három cégből. A Volvo 1965-ben csak kicsi, küszködő cég volt, alig ter­melte meg a működéséhez szükséges pénzt. Néhány évig valóban hatalmas összegű pénzt veszített. Am a Volvo, mondhatjuk, gyakorlatilag újra kita­lálta magát. Agresszív világpiaci tényező lett - különösen az Egyesült Álla­mokban nőtt meg a szerepe - a „józan” autó kategóriájában, ami nem igazán luxus, de távolról sem olcsó, nem is divatos, de erős felépítésű, józan észt és „jobb minőséget” sugárzó. A Volvo azokat az értelmiségieket célozta meg, akik nem a kocsival akarják bizonyítani sikerességüket, de igénylik, hogy „jó ítélőképességükről” ismerje őket a világ. 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom