Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Ötödik fejezet - A folyamat szükségletei mint innovációs forrás

ványról, feltétlenül országosnak kellett lennie, máskülönben nem lesz elég olvasó és nem lesz elég hirdető. Nem lehetett napilap sem - nem volt annyi közérdeklődésre számot tartó híranyag. A kívánatos lap jellegét tehát ezek a jellemvonások határozták meg. Amikor aztán a világ első hírmagazinjaként végre megjelent a Time, azonnal hihetetlen sikert aratott.

A fenti példák, különösen az Iwasa-féle történet, jól illusztrálják, hogy a folyamaton belül jelentkező új szükségletekre alapozott sikeres újításnak öt fontos tulajdonsága van:- valamiért önmagát akadályozó folyamat,- egyetlen „gy enge” vagy „hiányzó” láncszem,- a cél pontos meghatározása,- a megoldás jellemző tulajdonságainak pontos meghatározása,- általánosan elterjedt nézet, mely szerint „kell legyen egy jobb megoldás”, amely biztosítja a kedvező fogadókészséget.

Van azonban néhány figyelemre méltó megfontolás is.

1. A szükségletet pontosan érteni kell, nem elég „érezni”. Másként nem lehet a megoldás pontos jellemzőit körvonalazni.

Több száz éve köztudott például, hogy a matematika a problémás tantárgyak közé tartozik az iskolában. A tanulók egy része, de az egyötödüknél alig többen, nem talál semmi nehézséget ebben a tárgyban, és könnyen elsajátítja. A többiek sohasem tanulják meg igazán. Szigorú drillel természetesen ennél jóval nagyobb százalék is meg tud oldani matematikai feladványokat. A japánok például a közoktatásban rendkívül nagy7 súlyt helyeznek erre a tantárgyra. Ez azonban nem azt jelenti, hogy7 a japán gyerekek megtanulják a matematikát. Csak azt tanulják meg, hogyan lehet sikeresen megoldani a feladatokat, s aztán azonnal el is felejtik az egészet. Tíz év múlva, tehát húszas éveik vége felé a japánok ugyanolyan rosszul oldják meg a feladatokat, mint a nyugatiak. Minden nemzedékben van egy-egy zseniális matematikatanár, aki valahogy7 el tudja érni, hogy7 még a tehetségtelenek is értsenek valamit a matematikából, vagy legalábbis jobban tanuljanak. Am képtelenség utánozni, népszerűsíteni és alkalmazni egy-egy7 ilyen tanár módszerét. Az igény már jól érezhető, de még nem értjük a problémát. A diákok veleszületett képességének hiányáról lenne szó? Vagy rossz módszereket használunk? Érzelmi, pszichológiai kérdések is szerepet kaphatnak? A választ senki sem tudja. A probléma igazi megértése nélkül pedig nem is találunk megfelelő megoldást.

2. Értjük a folyamatot, de nincs meg a munkához szükséges tudásunk.

83