Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)
1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Negyedik fejezet - Az ellentmondás mint innovációs forrás
mékekben, különben rossz termékekkel jelentkeznek, és elveszítik vevőiket. A kórházak vezetőinek hinniük kell az egészségügyben, s mint minden rendszerek legjobbikát kell tekinteniük, máskülönben az orvoslás minősége és a betegellátás látja kárát. Ennek ellenére a vásárlók sohasem azt vásárolják, amit a termelő vagy a szállító áruba bocsát. Elvárásaik, értékeik ugyanis mindig különböznek. A gyártók és szállítók tipikus reakciója ilyenkor a panasz: a vevő „irracionális”, „nem akarja megfizetni a minőséget”. Ha ilyen panaszt hallok, jó okkal feltételezem, hogy a gyártó vagy a szállító nézetei jelentősen eltérnek vásárlóik és ügyfeleik értékítéletétől és igényeitől. Ilyenkor van értelme egy különleges részterület újítási lehetőségeit keresni, és nagy esélyünk van a sikerre. IV. Ellentmondás egy folyamat logikáján vagy ritmusán belül Úgy' huszonöt évvel ezelőtt, az ötvenes évek végén az egyik gyógyszergyár képviselője elhatározta, hogy saját vállalkozást indít. Keresett hát magának az orvosi gyakorlaton belül egy' ellentmondást, és csaknem azonnal meg is találta. Az egyik legelterjedtebb sebészeti műtét a szem öregkori hályogának eltávolítása. Az évek során az eljárás sokat finomodott, rutinműtétté vált, és számos jó műszer segítségével az operációt egy tökéletesen betanult tánc ritmusában lehetett kivitelezni - teljes ellenőrzés mellett. Ám volt a műtétnek egy mozzanata, mely eltért a ritmustól: az egyik szakaszban a szemsebésznek át kellett vágnia az együk szalagot, le kellett kötni az ereket, s ez a vérzés kockázatával járt, veszélyeztette a szem egészségét. Az apró részletet a műtétek 99%-ában sikeresen megoldották, tulajdonképpen nem is számított olyan nehéznek. De rendkívül aggasztotta a sebészeket, hiszen arra kényszerítette őket, hogy kiessenek a ritmusból, és ez komoly stresszhelyzetet okozott. Minden szemsebész, függetlenül attól, hogy hányszor hajtotta végre ezt a műtétet, rettegett ettől a piciny mozzanattól. A gyógyszergyár üzletkötője tehát - William Connomak hívják - sok kutatás során rájött, hogy az 1890-es években sikerült izolálni egy enzimet, ami szinte azonnal feloldja azt a bizonyos ínszalagot. Csakhogy akkor még, hatvan évvel korábban, senki sem tudta néhány óránál tovább tárolni ezt az enzimet, még hűtve sem. A tárolási technikák azonban 1890 óta rengeteget fejlődtek. Connor néhány hónapon belül próba szerencse alapján talált egy 76
