Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)
1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Harmadik fejezet - A váratlan mint innovációs forrás
„tömegtermékként” kezelik a könyveket, és a gyorsan fogyó darabokra összpontosítanak, amelyek a legnagyobb dollárbevételt jelentik polconként. Ezeket az áruházakat általában üzletközpontokban létesítették, ahol a bérleti díj magas, viszont jól megközelíthető - ezzel szemben a könyvszakmában addig mindenki halálbiztosan tudta, hogy könyvesboltot csak alacsony bérleti díjú helyen lehet nyitni, lehetőleg egy egyetem közelében. A könyvárusok hagyományosan „irodalmi beállítottságú” emberek, és olyan eladókat igyekeztek alkalmazni, akik „imádják a könyveket”. Az új könyváruházak vezetői előzőleg kozmetikumokkal foglalkoztak. Elterjedt vicc körükben, hogy az az eladó, aki az árcédulán kívül mást is el szeretne olvasni a könyvben, reménytelenül túlképzett. Az új könyváruházak már tíz éve működnek, s az amerikai kiskereskedelem egyik legsikeresebb és leggyorsabban növekedő szegmenseként tarthatók számon - ami azt jelenti, hogy az ország leggyorsabban növekvő új vállalkozásai közé sorolhatók. A fenti esetek jó példák az újításra, ám egyik cég sem tért át más pályára. Az IBM marad a számítógépes üzletben. A könyvesboltláncot olyan emberek vezetik, akik korábban is a kiskereskedelemben, bevásárlóközpontokban vagy „butikokban” dolgoztak. A váratlan külső esemény kiaknázásakor a siker egyik feltétele, hogy a megoldásnak illeszkednie kell a vállalkozás tudás- és tapasztalatanyagához. Azok a vállalatok, legyenek bármilyen nagyok, amelyek minden korábbi kiskereskedelmi gyakorlat nélkül akartak betömi az új könyvpiacra vagy a tömegcikk-kereskedelembe, kivétel nélkül szomorú véget értek. A váratlan külső esemény ezek szerint arra nyújt elsősorban lehetőséget, hogy a már meglévő tapasztalatot alkalmazzuk olyan új helyzetekben, melyek nem változtatják meg az eredeti vállalkozásunk természetét. Ezért inkább terjeszkedésnek, mint diverzifikációnak nevezhetjük. Viszont ahogy a fenti példák is mutatják, a termékben, de esetenként a szolgáltatásban és az eladási hálózatban is szükség lehet fejlesztésre. E történetek mindig nagyméretű vállalkozásról szólnak. Könyvemben - miként minden vezetésről szóló könyvben - természetesen van nagyvállalati példa is. Általában ezekről lehet leginkább hallani, ezekről szoktak írni az újságok és hetilapok üzleti rovatában. A kisvállalkozások eseteiről nehezebben értesül az ember, s gyakran nem is lehet anélkül megvitatni eredményeiket, hogy bizalmas információkat ne közöljünk. 64
