Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Harmadik fejezet - A váratlan mint innovációs forrás

találják szemben magukat, még több tanulmányt és még több elemzést követelnek. Am mint ahogy ezt a lakat vagy az „alapház” története is jól mutatja, nem ez a helyes reakció. A váratlan kudarc esetén inkább arra van szükség, hogy menjünk az emberek közé, nézzünk körül és figyeljünk. A kudarc mindig újítási lehetőség tünete, ezért komolyan kell venni.

Csaknem ennvire fontos, hogy a szállítók, illetve a vásárlók körében jelentkező váradan eseményeket figyelemmel kísérjük. A McDonald’s például azért vált sikeressé, mert a vállalat alapítója, Ray Kroc odafigyelt egyik vásárlójának váradan sikerére. Abban az időben Kroc turmixgépeket árult különböző hamburgerstandoknak. Észrevette, hogy egyik vásárlója, egy távoli kaliforniai város kicsinv hamburgerese sokkal több turmixgépet vásárolt, mint amennyit elhelyezkedése vág)7 üzletének nagysága indokolt volna. Utánajárt a dolognak, és talált egy öregembert, aki gyakorlatilag „újra kitalálta” a gyorsétkeztetést, mivel rendszert vitt bele. Kroc megvette a cégét, és kifejlesztette dollármilliárdos üzletét, melyet az eredeti tulajdonos váradan sikerére alapozott.

A versenytárs váratlan sikere vág)' bukása ugyancsak fontos. Mindkét esetben komolyan kell venni az eseményt, s mint eg)’ újítási lehetőség tünetét kell kezelni. Ne csak „elemezzünk”, hanem menjünk, érdeklődjünk, kérdezzünk.

Az innováció - s ez könyvem legfőbb tétele - szerv ezett, tervezett és célszerű munka. De a fogalmi gondolkodáson kívül az érzékszervekre is igencsak szükség van hozzá. Annyi bizonyos, ha valamit látunk és megtanulunk, azt előbb szigorú logikai elemzésnek kell alávetni. A megérzés önmagában nem elég: sőt, nem jó semmire sem, ha a megérzés csak azt jelenti, hogy7 „én mit érzek”. Mert az „én mit érzek” gyakran csak szinonimája az „én mit szeretnék”-nek, nem pedig azt fejezi ki, hogy „mit látok”. Az elemzést azonban, a maga szigorúságával - a teszteléssel, levezetéssel és értékeléssel együtt - arra kell alapozni, amit a változással, lehetőséggel, új valósággal kapcsolatban látunk; amit megfigyelhettünk azzal a disszonanciával kapcsolatban, ami a legtöbb ember által teljes meggyőződéssel valóságnak vélt dolog és az új, igazi valóság között van. Ehhez azonban arra van szükség, hogy ki merjük mondani: „Nem tudok eleget ahhoz, hogy elemezzek, de majd megszerzem a hiányzó értesüléseket. Megyek, körülnézek, kérdezek és figyelek.”

A váradan éppen azért olyan termékeny újítási terület, mert kimozdít bennünket előítéleteink, feltételezéseink, meggyőződésünk bástyái mögül.

59