Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Harmadik fejezet - A váratlan mint innovációs forrás

Egy acélmunkás számára, aki egész életében az integrált acélgyártási eljárás tökéletesítésén dolgozott, és a nagy acélhengerművekben érzi igazán otthon magát, esetleg maga is egy acélmunkás gyermeke (miként nem egy nagyobb amerikai acélgyár vezetője is), minden, ami kívül esik a „nagy acélmű” birodalmán, különös, idegen, sőt fenyegető. Nem kis erőfeszítést kíván, hogy valaki a vélt „ellenségében” felfedezze a legkínálkozóbb lehetőséget.

A legtöbb szervezetben, legyen kicsiny vagy nagy, közszolgálati vagy üzleti jellegű, a felső vezetés tipikusan csak egyetlen funkció vagy egyetlen terület bűvöletében nőtt föl, s csakis ezen a területen mozog bátran, kényelmesen. Amikor például az R. H. Macy elnökével leültem tárgyalni, csak egyetlen olyan ember volt a felső vezetésben - méghozzá a személyzeti igazgatóhelyettes -, aki nem divatkereskedőként kezdte s folytatta tevékenységét. Ezeknek az embereknek a háztartási gépek tehát értelemszerűen olyan dolgok voltak, amelyekkel mások szoktak és másoknak kell foglalkozni.

A váratlan siker sokszor kellemetlen is lehet. Vegyük csak példának azt a vállalatot, amelyik szorgalmasan és kitartóan dolgozik egy régi terméke módosításán, tökéletesítésén. A termék hosszú évek óta a vállalat „cégére”, egyike azon keveseknek, melyek az igazi minőséget testesítik meg. Ugyanakkor a vállalat kénytelen-kelletlen, s a vállalat dolgozói számára teljesen értelmetlenül elvégzi egy régi, divatjamúlt, „alacsony minőségű” termék fejlesztését is. Csakis azért hajtják végre ezt a fejlesztést, mert a vállalat egyik vezető értékesítési embere kiharcolta, vagy mert egy jó vevő külön kérte, és nem lehetett nemet mondani. Semmit sem várnak a terméktől - sőt eladni sem akarja senki. És akkor egyszer csak ez a „veszett fejsze nyele” megindul, és hihetetlen piaci növekedést ér el, sőt, a tervekben beígért „presztízs”, „csúcsminőségű” termék eladási görbéjét is túlnövi. Nem csoda, hogy mindenki megdöbbenéssel fogadja a hírt, és a sikert „kakukktojásnak” tartja (ezt a kifejezést többször is hallottam hasonló eseményekre). Ilyenkor mindenki hajlamos ugyanúgy reagálni, mint az R. H. Macy elnöke, amikor látta, hogy az általa nem kedvelt háztartási gépek hogyan szorítják ki a kedvelt divattermékeket, melyeknek tökéletesítésére egy élet munkáját és energiáját pazarolta.

A váratlan siker kikényszeríti a vezetői ítélőképességet. „Ha a mini hengerművekben ilyen lehetőség rejlik, bizonyára magunk is észrevettük volna” - mondta állítólag az egyik nagy acélvállalat elnöke, mikor a mini hengerművekre vonatkozó javaslatot elutasította. A vezetőket az ítélőké48