Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)
1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Első fejezet - Szisztematikus vállalkozás
Die Theorie der Wirtschaftlichen Entwicklungban (A gazdasági dinamika elmélete) Schumpeter szakított a hagyományos közgazdaságtannal - méghozzá sokkal radikálisabban, mint a sokak által ismertebb John Maynard Keynes tette húsz évivel később. Elmélete szerint az egészséges gazdaság természetes velejárója az innovatív vállalkozó által „dinamikusan felbolygatott” egyensúly. A gazdasági elmélet és gyakorlat igazi, központi jelentőségű tényezője nem az egyensúly és a meglévő források optimalizálása, hanem a dinamikus egyensúlyvesztés. Sayt elsősorban a gazdaság érdekelte. Meghatározása azonban feltételezi, hogy a források mind „gazdasági jellegűek”. A célok azonban, melyek érdekében ezeket a forrásokat felhasználják, nem szükségszerűen gazdaságiak, a szó hagyományos értelmében. Az oktatást például nem szokták „gazdasági” tevékenységnek tekinteni, arról nem is beszélve, hogy menynyire nem lehet gazdasági fogalmakkal meghatározni az oktatás „hozamát” (bár azt senki sem tudja, hogy valójában milyen fogalmakkal lehetne ezt pontosan megfogalmazni). Az oktatáshoz felhasznált források viszont szükségképpen gazdaságiak, semmiben sem különböznek azoktól, melyeket gazdasági célra - például szappangyártásra - felhasználnak. Ez pedig azt jelenti, hogy minden társadalmi tevékenységhez szükség van gazdasági forrásra, tehát tőkére (vagyis az azonnali fogyasztásból kivont, visszatartott forrásra, melyet jövőbeni elvárások érdekében használnak fel), fizikai forrásra (mely lehet akár termőföld, takarmánykukorica, réz, tanterem vagy kórházi ágy), munkára, irányításra, valamint időre. A vállalkozást ezért nem lehet kizárólag a gazdaságra szűkíteni, noha maga a fogalom onnan származik. A vállalkozás az „egzisztenciálisnak” (és nem „társadalminak”) nevezhető tevékenységeken kívül gyakorlatilag minden emberi tevékenységre alkalmazható. Tudjuk, nagyon kevés a különbség vállalkozás és vállalkozás között, bármennyire is különböző legyen működési területük. Az oktatásban vagy az egészségügyben működő vállalkozók - mindkét terület rendkívül termékenynek mutatkozik - tulajdonképpen ugyanazt csinálják, majdnem ugyanazokkal az eszközökkel, következésképp ugyanazokkal a problémákkal találják szemben magukat, mint az üzleti életben vagy a szakszervezetben működő vállalkozók. A vállalkozók a változást szükségesnek és egészségesnek tartják. Noha rendszerint nem maguk okozzák a változást, de módszeresen keresik - ezt akár meghatározásnak is tekinthetjük -, válaszolnak rá, és mint lehetőséget, megpróbálják kihasználni. 36
