Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)

I. Rész. Újítások

működése is szükséges, az átlagon felüli teljesítményt nyújtó közreműködőket további jutalom illeti meg. A jutalom mértéke a népgazdasági eredmény alapján járó újítási díj 15—20 százaléka; annak összegéta továbbfeldolgozó vállalatnak az elért eredményre vonatkozó közlése alapján az újítást megvalósító vállalat állapítja meg.

(4) A pénzben közvetlenül ki nem fejezhető népgazdasági eredménnyel járó újítás megvalósításában átlagon felüli teljesítményt nyújtó dolgozóknak az (1), illetőleg (3) bekezdés szerinti jutalom akkor jár, ha az újító részére megállapított eszmei díj összege legalább 1500 Ft-ot tesz ki.

(5) A jutalmat a megvalósító vállalat folyósítja; esetleges áthárítására az újítási díj áthárítására vonatkozó szabályok irányadók.

(6) A jutalmat a népgazdasági eredmény alapján az újítási díj második és harmadik részletével egyidejűleg kell folyósítani.

(7) E szakasz alapján kifizetésre kerülő jutalmakat az újítót megillető díjazáson felül az újítási díjalapból kell folyósítani.

*

A technikai színvonal emelése, a több, jobb és olcsóbb termelés csak megvalósított és a lehető legszélesebb körben elterjesztett újítások révén érhető el. Ennek megfelelően a rendelet számos intézkedést tartalmaz az újítások és találmányok gyors megvalósításának előmozdítása érdekében. Ezek közül teljesen újszerű, eddigi újítási rendeleteinkben még nem ismert, az újítások megvalósításában közreműködők jutalmazása, ami a Szovjetunióban és egyes népi demokráciákban a gyors megvalósítás egyik leghatékonyabb eszközének bizonyult.

Mielőtt a közreműködők jutalmazásának egyes kérdéseivel foglalkoznánk, egyet határozottan meg kell állapítani: az új rendelet nem szünteti meg, sőt fokozottan érvényesíti azt az elvet, hogy az újítások bevezetése minden érintett állami szerv részére hivatali kötelességet jelent, gazdasági munkájuk szerves kiegészítő része. Azok a rendelkezések, amelyek az újításoknak a tervekbe való felvételéről, az újítások bevezetésének tervszerű biztosításáról szólnak, a tervfegyelmet is felhasználják az újítások bevezetésének biztosítására.

Másfelől azonban kétségtelen, hogy az újítások megvalósítása a régitől, a megszokottól való eltérést, tehát bizonyos kockázatot és ennek megfelelően felelősségvállalást jelent. Főleg a műszakilag bonyolultabb újításokra érvényes az a tétel, hogy megvalósításuk — természetesen csak a kezdeti időszakban — tervlemaradást eredményezhet. Mindezek a szempontok indokolják az anyagi ösztönző erőnek a felhasználását az újítások bevezetésénél. Minthogy pedig a kockázatot a legtöbb esetben a vezetők viselik, indokolt annak kimondása, hogy a jutalom munka-76