Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
I. Rész. Újítások
agyán, de ez az újítás másirányú jelentőségével nem áll arányban, az újítónak járó díjat az összes körülmények mérlegelésével kell megállapítani. Ehhez képest az (1), (2), (3), (4), (6) és (7) bekezdések értelmében kiszámított díjat fel kell emelni (új tudományos műszerekkel kapcsolatos újítás; fontos, de csak kis mennyiségben felhasznált új vegyszer előállítása; késztermék választékának bővítése, minőségének javítása, ha ez forintban nem mutatható ki; balesetelhárítás stb.) vagy le kel szállítani (kisebb módosítás nagy mennyiségben előállított cikkeknél, minőségromlás stb.). A díj felemelését, illetőleg leszállítását részletesen meg kell indokolni. 50 százaléknál nagyobb mértékű leszállításhoz a felettes szerv engedélye szükséges. * Az újítási díj a javaslat üzemszerű megvalósításától számított egy év alatt ténylegesen elért népgazdasági eredmény után degresszív skála szerint jár. A skála degresszivitása azt jelenti, hogy minél nagyobb összegű a népgazdasági eredmény, a díj százalékos emelkedését meghatározó kulcs annál alacsonyabb. E szakasz (1) bekezdése pontosan felsorolja, hogy milyen összegű népgazdasági eredmény után milyen összegű újítási díj jár. Ez a felsorolás a műszaki ésszerűsítés díjának mérvét határozza meg, a termelési ésszerűsítés után ennek a díjnak a fele jár. Nézzünk egy példát a műszaki ésszerűsítés díjának kiszámítására. Valamely műszaki ésszerűsítés évi gazdasági eredménye 30 000 forint. A díjazás az első 5000 forint után 10%, tehát 500 forint. A népgazdasági eredménynek az 5000—20 000 forintig terjedő része után a díjazás 8%, tehát a felhozott példában 1200 forint. A népgazdasági eredménynek a 20 000 forinttól 30 000 forintig terjedő része után a díjazás 5%, tehát 500 forint, a teljes újítási díj tehát 2200 forint. Ha a műszaki ésszerűsítés megvalósítása anyagmegtakarítást eredményez, az újítási díjat 25%-kal fel kell emelni, de az újítási díjnak csak azt a részét, amely az anyagmegtakarítás után jár. A felemelés feltétele, hogy az anyagmegtakarítás legalább változatlan minőség mellett keletkezzék. Minőségrontással járó, egyébként azonban anyagmegtakarítást eredményező javaslatnak a minőségromlás arányában leszázalékolt díját 25%-kal felemelni nem lehet. A rendelet nem tesz különbséget belföldi és importanyag között, ebből következik, hogy akár hazai anyag, akár importált anyag megtakarítása esetén jár a 25%-os felemelés. A díj felemelése szempontjából az energiamegtakarítást is anyagnak kell tekinteni, tehát energiamegtakarítás esetén is jár a felemelt díjazás. Egészen természetes, hogy az anyagmegtakarítás után a díjat akkor is fel kell emelni, ha a megtakarítást nem újítás, hanem találmány megvalósítása révén érik el. A gyakorlatban többször tapasztalható, hogy a 25%-os díj
