Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
II. Rész. Találmányok
műszaki és gazdasági jelentőségétől függően az 53/1955. (VIII. 25.) M. T. számú rendeletben foglalt elvek alapján egy év alatt licencdíj fejében legfeljebb 100 000 forint, összesen pedig 200 000 forint fizethető a szabadalomtulajdonos részére, s ha a szerződésben felső határként megjelölt összegű licencdíjat a szabadalomtulajdonos részére kifizették, a szabadalom tulajdonjoga az államra, illetve az állami vállalatra száll át. Ugyancsak az államra száll át a szabadalomtulajdonjoga akkor, ha a gyártás megindításától számított öt esztendő már eltelt. A rendeletben foglalt elvek értelemszerű alkalmazásával a licencdíj a szabadalomtulajdonost három éven át illeti meg, a 4. és 5. évben csak akkor kap licencdíjat, ha ezekben az években a termelés alapján a részére járó licencdíj az előző évek bármelyikében folyósított licencdíj összegét meghaladná. A 4. és 5. évben tehát csak az összehasonlítás eredményeként mutatkozó licencdíj-különhözet folyósítható. Mivel az állam csak a tulajdonjog átszállása útján látja biztosítva azt, hogy a szabadalom tárgyának előállítására érdemes a szükséges beruházásokat eszközölni, oly licencszerződést a felettes szervek általában nem hagynak jóvá, mely a szabadalom tulajdonjogának átszállását nem írja elő. A licencdíj összegének megállapításánál figyelemmel kell lenni arra is, hogy a jelenleg érvényben levő rendelkezések szerint a licencszerződés alapján járó jövedelem adóköteles, ezért a licencdíj összegének megállapításánál a kiszabandó adóra is figyelemmel kell lenni. A gyakorlati életben ma már licencszerződések alatt nem az úgynevezett tiszta licencszerződést értjük, amelyben a szabadalomtulajdonos a szabadalom tulajdonjogának megtartásával csak használati jogot ad a közület részére, hanem licencszerződések alatt értjük azokat a megállapodásokat is, amelyek alapján bizonyos összegű díj lefizetése, illetve bizonyos ideig tartó használat után a szabadalom tulajdonjoga a közületre száll át. Az előzőkben láttuk, hogy állami szervek és szövetkezetek a már megkötött szerződés alapján kifizetést mindaddig nem eszközölhetnek, amíg a megállapodást a miniszter és az Országos Találmányi Hivatal elnöke jóvá nem hagyta. Nem szükséges viszont ilyen jóváhagyás az olyan megállapodáshoz, amelyet a találmány vagy szabadalom átruházásával vagy használatával kapcsolatban magánosok egymás között kötnek. A szerződésben rendszerint érvényes hazai vagy külföldi szabadalom tulajdonjogát vagy használati jogát bocsátják ellenszolgáltatás ellenében az állami szerv, vállalat vagy szövetkezet — továbbiakban vállalat — rendelkezésére. Szerződést lehet kötni azonban nemcsak már megadott és érvényes szabadalomra, hanem olyan szabadalmi bejelentésre is, amelynek tárgyában az Országos Találmányi Hivatal, vagy az arra illetékes külföldi szabadalmi hatóság 183
