Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
II. Rész. Találmányok
főhatóságokkal egyetértésben megállapította azokat az irányelveket, amelyek figyplembevételével megkötött szerződéseket a felettes hatóságok jóváhagyják. Szükséges, hogy a szerződések megkötése előtt az érdekelt közüietek ez irányelveket vegyék figyelembe, mert az ezek ellenére kötött megállapodások módosítása a jóváhagyás megadását lényegesen késlelteti. Ennek az az eredménye, hogy a szerződés tárgyát képező találmány csak későn kerül gyakorlati megvalósításra. Általában helytelen, ha érvényes szerződés megkötése előtt a közüietek a bevezetni kívánt eljárást gyakorlatilag alkalmazzák. Az ilyen helytelen eljárás nem egyszer azt eredményezte, hogy a kiadott irányelvekkel ellentétes tartalommal létesített szerződéstervezetet a felettes szervek nem hagyták jóvá, módosítani kívánták. A szabadalomtulajdonos a módosításokkal nem értett egyet, az állam részére viszont nem mutatkozott gazdaságosnak a szabadalomtulajdonos által adott feltételek keretében a gyártási jog megszerzése. Amennyiben a gyártásban érdekelt vállalat a szabadalomtulajdonossal nem tud megállapodni, a szerződés nem jön létre. Nem ilyen egyszerű azonban a kérdés akkor, ha a gyártás megindítása céljából az állami vállalat a szükséges beruházásokat már végrehajtotta, gondoskodott a gyártási eljárás beindításáról, sőt a gyártást már el is kezdte. Ez esetben a szabadalomtulajdonos és a szabadalomtárgyát megállapodás nélkül használó vállalat, illetve felettes szervei közötti véleményeltérések csak bírósági eljárás útján tisztázhatók. A szabadalom tárgyát a közület ugyanis megállapodás nélkül használja, s e jogellenes szabadalomhasználatból eredő igények elbírálása bírói hatáskörbe tartozik. A következőkben összefoglalva közöljük a szerződés megkötésénél figyelembe veendő irányelveket. Alapvető felfogás, hogy a szabadalomtulajdonos nem juthat előnyösebb helyzetbe, mint az a feltaláló, aki találmányát a rendelet alapján lelajánlja. Ebből az alapelvből következik, hogy a szerződést kötő közüietek minden esetben kötelesek mérlegelni, hogy az 53/1955. (VIII. 25.) M. T. számú rendeletben, illetve a 14/1955. (VIII. 28.) P. M. számú rendeletben foglalt elvek szerint a szabadalomtulajdonost, feltalálót milyen díj illethetné meg. Ehhez mérten kell a szerződésben kikötött ellenszolgáltatást a szabadaiomtulajdonos részére biztosítani. A magyar állam csak akkor vezet be új gyártási eljárást, ha a gyártás jogát a szabadalomtulajdonos az állam részére legalább annyi időre biztosítja, hogy a gyártás bevezetése a magyar állam részére gazdaságosnak mutatkozzék. Ezért általában megkívánják a szerződést jóváhagyó szervek, hogy bizonyos idő elteltével, illetve bizonyos, a szerződésben meghatározott licencdíj lefizetése után a szabadalom tulajdonjoga az államra szálljon át. A szabadalom 182
