Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
II. Rész. Találmányok
hogy rendes gazdasági munkáját végezze. A munkaviszonnyal kapcsolatos nehézségeket a találmányt kipróbáló szervnek a feltaláló munkaadójával egyetértésben kell kiküszöbölnie. Természetesen a feltaláló betegsége, külföldi tartózkodása és még számos más olyan ok lehet, amely előidézi, hogy a feltaláló a kísérletekben közvetlenül nem tud résztvenni. Abban a kérdésben, hogy mely indok fogadható el, mindig a találmány tárgya szerint illetékes miniszter dönt. A találmány elfogadásával egyidejűleg a miniszternek nyilatkoznia kell a külföldi szabadalmaztatás szükségességéről is. Röviden utalnunk kell a külföldi szabadalmaztatás előnyeire és annak lehetőségeire. Nemzetközi megállapodás lehetőséget ad arra, hogy a Magyarországon bejelentett szabadalmat vagy találmányt a bejelentés napjától számított egy esztendőn belül e nemzetközi megállapodást aláíró államok bármelyikében, ha szabadalmaztatás céljából bejelentik, a bejelentés újdonságát nem a külföldi ország szabadalmi, illetve találmányi hatóságához történt bejelentés időpontjára, hanem a magyar találmányi hivatalnál tett bejelentés időpontjára vonatkoztatva vizsgálják meg. Ez az úgynevezett uniós elsőbbségi jog. Az ipari tulajdon védelmére alakult uniós egyezményt 1955. évi január hó 1-ig a következő államok írták alá : Németország, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Brazília, Bulgária, Kanada, Ceylon, Kuba, Dánia, San Domingo, Egyiptom, Spanyolország, Északamerikai Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Nagybritannia, Írország, Görögország, Magyarország, Indonézia, Izrael, Olaszország, Japán, Libanon, Lichtenstein, Luxemburg, Marokkó, Mexikó, Norvégia, Üjzéland, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia. Saarvidék, Svédország, Svájc, Szíria, Tanger, Csehszlovákia, Tunisz, Délafrikai Unió és Jugoszlávia. Jelenleg tehát 44 állam tagja e nemzetközi uniónak. Az uniós elsőbbség alapján tehát sem a közzététel, sem a nyilvánosságra hozatal újdonságrontó hatállyal nem bír, ha a szabadalmat az uniós egyezményt aláíró államokban kérik. Utalnunk kell azonban arra, már itt, hogy egyes államok, amelyek az uniós egyezményt nem írták alá, a szabadalmi eljárás során történő közzétételt is újdonságrontónak tekintik. Szükséges tehát, hogy ha a találmány az uniós egyezményt alá nem író államokban szabadalmaztatásra kerül, a hazai közzétételi eljárást csak a külföldi szabadalmi bejelentés után folytassuk le, hogy a hazai közzétételt a külföldi állam szabadalmi hatósága újdonságrontónak ne tekintse s ezen a címen a találmánytól a szabadalmi oltalmat meg ne tagadja. Ha a találmányt külföldön is szabadalmaztatni kívánják, erre a körülményre az Országos Találmányi Hivatal figyelmét az illetékes 171
