Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
II. Rész. Találmányok
A zár az —1, 2— karokból áll (1. ábra), melyek alsó végük közelében elrendezett, magasságirányban célszerűen állítható —3, 4— csapok körül, a rajzon fel nem tüntetett rugók hatása ellenében, kilengethetök. Ki nem lengetett, azaz nyugalmi helyzetükben az —1, 2— emelőkaroknak csúcsban kifutó végei —5— ütközőre támaszkodnak és csúcsaik esetleg egymással érintkeznek. A karok lefelé lengetésének az alsó —6— ütköző szab határt. Az —1, 2— emelőkarok csúcsainak érintkezési pontjával szemben fekszik a rajzon fel nem tüntetett, a zárházhoz erősített, helytálló szál vezető. Ha az —1, 2— emelőkarok csúcsai nem érintkeznek egymással, akkor a szálvezető az —1, 2— emelők csúcsai közötti távolságot felező függélyes síkban fekszik. Az —1,2— karok —3— illetve —4— csapjainak szomszédságában, e csapok fölötti szintben, a lényegében négyszögalakú —7,8—lapocskák a —9— illetve —10— csap körül felfelé lengethetően vannak elrendezve. —11— a zárház belső oldalán kialakított gyűrű, melynek tetején a tűtalpak csúsznak. Működési mód : Kötés közben a —11— gyűrű tetején csúszó tűk talpai, a jobb felé néző nyíl irányában, a szaggatott vonallal rajzolt pályát követve, a négyszögletes —7— lapocskák felső élén végighaladva, felfutnak az —1— kar hátára, miközben a tűk emelkednek. Az —1— kar a hátán felfutó tűk súlyának hatására, a rajzon fel nem tüntetett rugó hatása ellenében, lefelé leng, míg csúcsa a —6— ütközőre fel nem fekszik. E pontban a tűtalpak a ki nem lengetett helyzetében levő —2— karhoz kerülnek, melynek alsó oldalán végigfutnak, miközben a tűk süllyednek. A tűtalpak, további pályájuk folyamán, a —8— lapocskát a —10— csap körül felemelik, miáltal utat nyitnak maguknak, majd a—11— gyűrű rézsűjén a —11— gyűrű tetejére futnak fel. Az előbbiekben a balról-jobbra való kötést ismertettük. A jobbrólbalra való kötésnél az ismertetett játék ismétlődik, azzal a különbséggel. hogy a tütalpak a halfelé néző nyíl irányában, az eredményvonallal rajzolt pályát írják le, miközben a tűtalpak —2— emelőkar hátán és az —1— kar alsó oldalán futnak végig. A 2. ábra a találmány szerinti zárnak sík- és féloldalas síkkötő gépekkel kapcsolatban alkalmazható változatát szemlélteti. Azonos alkatrészeket, azonos hivatkozási számokkal jelöltünk meg, mint az 1. ábrán. A 2. ábra szerinti változat az 1. ábra szerinti kiviteli alaki ól csupán abban különbözik, hogy az 1. ábra szerinti közös —6— ütköző helyett az —1, 2— karok mindegyikének egymás alatt fekvő két — 13, —14 ütközője van. A síkkötőgépeknek tudvalevőleg négy lakatja van, hogy mind bordás, mint patentárut lehessen rajtuk kötni. Ez szükségessé teszi, hogy az egyik irányú kötésnél a négy lakat közül egyik kikapcsolható legyen. A kikapcsolás az egytnás fölött fekvő két 150
