Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
I. Rész. Újítások
az Országos Találmányi Hivatal végezte, az új rendelet most ezt a feladatot a tárcák hatáskörébe utalta. A tapasztalatcsere megszervezése és lebonyolítása természetesen komoly feladatokat ró a tárcák újítási szerveire. Nézzük meg hogyan történik a hivatalos (szervezett) újítási tapasztalatcsere helyes lebonyolítása? A rendelet kimondja, hogy a vállalatokhoz benyújtott minden javaslatot — legyen az műszaki vagy termelési ésszerűsítés — a vezető abból a szempontból is köteles elbírálni, hogy tapasztalatcserére alkalmas-e vagy sem. Az elfogadott, gyakorlatba vett és tapasztalatcserére alkalmasnak tartott javaslatot a vezető haladéktalanul köteles az illetékes minisztérium újítási osztályára továbbítani, az „Űrlap az újítási tapasztalatcseréhez” c. nyomtatvány felhasználásával. Az űrlap minden rovatát ki kell tölteni, s feltüntetni rajta, hogy mely vállalathoz véleményezik tapasztalatcserére való megküldését a szóban forgó javaslatnak. Az újítás leírását érthető nyelven, szakszerűen kell megszövegezni. A leíráshoz — szükség esetén — műszaki rajzot is kell mellékelni. A minisztériumokhoz így eljuttatott anyagot az újítási osztály naplózza, majd kiadja a műszaki fejlesztési osztálynak elbírálás, lektorálás céljából. A műszaki fejlesztési osztály a megkapott anyagot műszaki és tapasztalatcserére való alkalmazása szempontjából átvizsgálja. A tapasztalatcserére alkalmasnak tartott anyagoknál megjelöli mindazokat a vállalatokat, ahol a javaslatot bevezethetőnek véli. A műszaki leírás és rajz átvizsgálása után a műszaki fejlesztési osztály az anyagot visszaküldi az újítási osztályra a megjelölt vállalatokhoz való továbbítás végett. Az újítási osztály gondoskodik a tapasztalatcserére kiküldendő anyag kellő mennyiségű sokszorosításáról. Az újítási osztály feladata a műszaki rajzolás (Rota-rajzolás és leírás) és a nyomdai munka megszervezése. A nyomdából visszajött sokszorosított anyagot a műszaki fejlesztési osztály által megjelölt üzemekhez továbbítják. Természetesen gondoskodni kell arról, hogy az egyes újítások a szétküldésre szánt példányszámnál nagyobb számban kerüljenek sokszorosításra, hogy az újítási osztály dokumentációt is tudjon létesíteni és hogy az esetleges későbbi megkereséseknek eleget tudjon tenni. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy legjobb minden egyes anyagból 30—40 példánnyal többet sokszorosítani. A minisztériumok újítási osztályaihoz érkezett tapasztalatcsereanyagot kívánatos naplózni. A napló tartalmazza a beérkezés keltét, sorszámot, az újító nevét és munkahelyét, az újítás tárgyát és azt, hogy a javaslatot elküldték-e az üzemek felé tapasztalatcserére vagy sem. Az egyes újítások eredeti és sokszorosított anyagát egy, a napló 136
