Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
I. Rész. Újítások
sorszámával ellátott iratgyűjtőbe célszerű helyezni, hogy az újításra vonatkozó anyag így lerakható és egy helyen megtalálható legyen. Ezeket az iratgyűjtőket a napló szám szerinti sorrendjében kívánatos lerakni. A kiküldött javaslatok helyes felhasználását természetesen ellenőrizni kell. Ezért célszerű, ha a minisztériumok újítási osztályai egy egységes kartotékrendszert fektetnek fel a tárca alá tartozó összes vállalatokról. Ennek a kartotéknak két oldala van : az egyiken azt tüntetik fel, hogy a vállalat mikor, milyen javaslatot küldött be, a másik oldala pedig azt mutatja, hogy mikor, milyen javaslatokat kapóit tapasztalatcserére, s a visszjelentés szerint — amiről később lesz szó — hogyan használják fel (elfogadás, elutasítás, kísérlet) a tapasztalatcserére kapott javaslatokat. Ezzel a módszerrel a minisztériumok hathatósabban tudják ellenőrizni az újítási tapasztalatcseremozgalmat. Amennyiben a minisztériumok úgy szervezik meg az újítási tapasztalatcsere lebonyolítását, hogy azt az iparági igazgatóságok végzik, a felsorolt feladatok elvégzése az igazgatóságok újítási szerveire hárul. Most nézzük meg, hogy mi az üzemek feladata a hozzájuk érkezett tapasztalatcsere-anyaggal kapcsolatban? A kapott tapasztalatcsere-anyagot az újítási előadó naplózza és a továbbiakban úgy jár el, mint az üzem dolgozói által benyújtott javaslatok esetén. A tapasztalatcsere útján kapott javaslatok sorsáról — az elbírálást követő 30 napon belül — visszjelentést küld a minisztérium újítási osztályának (igazgatóságának), ahol az elbírálás eredményét a fent ismertetett kartotékra rávezetik. A visszjelentés tartalmazza a tapasztalatcsere-javaslatnak a minisztériumban megadott sorszámát (naplószám — azonossági szám), a hozott határozatot (elfogadás, elutasítás, kísérlet), a határozat rövid indokolását, elfogadás esetén pedig a várható gazdasági eredményt. így a minisztériumoknak (igazgatóságoknak) módjukban áll a kiküldött tapasztalatcsere-javaslatok elintézési módját ellenőrizni. A fentebb említett tapasztalatcsere-kartonokat időnként átnézik, ott, ahol a visszjelentés hiányzik — tehát a tétel elintézést nem nyert — utánanéznek a javaslat sorsának. A visszjelentési kötelezettséget leghelyesebb tárcautasításban elrendelni. Az újítási előadónak értesítenie kell továbbá az újítót is a tapasztalatcsere során kapott javaslat tárgyában hozott határozatról. Ezek tehát az üzemi újítási szervek teendői a beérkezett tapasztatalatcserejavaslatokkal kapcsolatban. Ahhoz, hogy a szervezett tapasztalatcsere-mozgalom helyesen fejlődjék, a kívánt eredményekhez vezessen, az újítási előadóknak és a gazdasági vezetőknek nagy lelkiismeretességgel kell az ezzel kapcsolatos feladatokat ellátni. Feltétlenül szükséges, hogy ebbe a munkába bekapcsolják a szakszervezetet is 137
