Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)
XI. A know how
déses kapcsolatban a know-how átadójával, hanem csak a részletes tervezést végző féllel és ez utóbbi szerződik a know-how átadójával. Tekintettel arra, hogy ez a kérdés a know-how gyakorlatba való átültetésének szempontjából ugyan sok esetben közömbös, viszont a felelősség szempontjából már egyáltalában nem, arra még a későbbiekben (XIV-XV. Fej.) visszatérünk. b) Határvonal a know-how és az engineering között Gyakori probléma az, hogy a know-how-ra vonatkozó dokumentációk öszszeolvadnak az alapengineering keretében átadásra kerülő műszaki dokumentációkkal, sőt részletes tervezés esetén e tervekkel is és igy az átvevő gyakran nem is tudja, hogy hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik. Ennek viszont a know-how vásárlásával kapcsolatban az átadó részéről általában kikötésre kerülő titoktartási kötelezettség (lásd: XIV-XV. Fej.) szempontjából van jelentősége. Éppen ezért célszerű legalább az adásvételi szerződésben az átadásra kerülő know-how terjedelmét rögzíteni és előnyös magukon a dokumentációkon is feltüntetni, hogy melyik kategóriába tartoznak. A KGST országok között hatályos Általános Szállítási Feltételek (ÁSzF) 24. §-a kimondja, hogy ellenkező kikötés hiányában mindenféle műszaki dokumentációt titokban kell tartani. E rendelkezés alapján tehát lényegileg minden átadott műszaki dokumentáció úgy kezelendő, mintha know-how lenne. Magukban a szerződésekben viszont csak kivételes esetben szerepelnek idevágó rendelkezések. A nem KGST országok közötti szerződésekre természetesen e rendelkezés nem vonatkozik, igy ilyen esetekben magában a szerződésbe kell e kérdést rendezni, ami viszont szintén gyakran nem történik meg, ez pedig később problémákat okozhat. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a leendő átadó is, az üzlet reményében, az általános szokásoknak megfelelően mar az ajánlat műszaki leirásában vagy rajzaiban, tehát már az esetleges szerződéskötés előtt átad bizonyos mértékű know-how-t. Szokásos persze ilyenkor főleg a rajzokon vagy egyéb dokumentáción oly bélyegző alkalmazása, amelynek szövegével az eladó (ajánlattevő) fenntartja magának azok tulajdonjogát. E tulajdonjogi fenntartás természetesen nem a dokumentációra rAagára, tehát nem a papírra vonatkozik, hanem arra utal, hogy az eladó, illetye ajánlattevő a közölt ismeretet knowhow-nak tekinti, és annak jogosulatlan felhasználása ellen kíván védekezni. Más esetekben ilyen jellegű fenntartását még külön megállapodásban (un. titkossági megállapodás) is megerősíti. Ami a külön megállapodás nélküli, de jogfenntartást tartalmazó dokumentációkat illeti, ezekre vonatkozólag vitás esetben egyes bíróságok azokat knowhow jellegűnek fogják értékelni. Erre egy 1948 évi angol birói döntésből is következtethetünk, amely kimondotta, hogy bár a szerződés a felek között nem jött létre, ez nem változtat azon, hogy az ajánlatkérőnek átadott bizalmas rajzok az ajánlattevő tulajdonát képezték, s ezt az ajánlatkérő is tudta. Ha tehát e bizalmas rajzokat az ajánlatkérő az ajánlattevő engedélye nélkül felhasználta,- 191 -
