Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)
XI. A know how
akkor eljárása jogosulatlan volt. Az ilyen jogosulatlan eljárás következménye azután kártérítési kötelezettség. Az a körülmény, hogy a kapott dokumentáció, ill. szolgáltatás know-how jellegü-e vagy sem, ezek szerint nemcsak a már említett titoktartási kötelezettség miatt lényeges, hanem azért is, hogy az esetleges jogosulatlan felhasználást és ezzel a kártérítési kötelezettséget elkerüljük. A géppel szállított gépkönyv, noha know-how-t tartalmazhat, a gép elválás zthatatlan része, annak tetszés szerinti felhasználása aligha tiltható meg. Magának a gépnek lemásolása - ha az utánzás nem szolgai - szintén aligha tiltható meg a gépkönyv segítségével, de megtiltható akár szerződésileg, akár a géprajzok jogfenntartással való átadásával. Ezzel kapcsolatban meg kell egyébként említenünk, hogy a szolgai utánzás, vagyis a teljes kopirozás a tisztességtelen versenyről szőlő törvény (Tvt.) alapján volna tilos, továbbá, hogy a jogfenntartás a korábbi szerzői jogi törvény (Szjt) alapján 15 éves tilalmat jelenthetett, a hatályos Szjt alapján azonban értéke kétségessé vált és igy oltalmat vagy a Tvt ad, biztos védelmet azonban csak a felek közötti szerződés rendelkezései nyújtanak. Gépek sorozatából álló üzemrész és az ahhoz tartozó gyártási eljárás szolgáltatása esetén véleményünk szerint a gyártási eljárásban rejlő know-how mindenképpen oltalmat élvez (erre a kérdésre még a 4. pont során visszatérünk). Mi a helyzet azonban az engineering munkák esetében? E kérdésre nehéz egyértelmű választ adni, azaz nehezen dönthető el szerződéses kikötés híján, hogy a nemzetközi kereskedelem keretében szolgáltatott engineering tetszés szerinti célra, ill. ismételten felhasználható-e. A hazai jogszabályok (10/1968 ÉVM-KGM-NIM rendelet) e kérdést úgy rendezik, hogy amennyiben a megrendelő arra a teljes használati jogot megszerezte, úgy engedély nélkül a tervező nem jogosult azt sem újra felhasználni, sem nyilvánosságra hozni, sem harmadik személlyel közölni; ha viszont a megrendelő ilyen teljes jogot nem szerzett, úgy azt a megrendelő nem jogosult a szerződésben meghatározott eseten túlmenően felhasználni, vagy nyilvánosságra hozni, vagy harmadik félnek átadni - kivéve persze a tervező hozzájárulásával. Ez a jogszabály sem rendezi azonban azt a kérdést, hogy mi a helyzet akkor, ha a szerződésben e kérdés érintve nincsen. Tekintettel arra, hogy a hazai jogszabály az ismételt felhasználhatóságot a teljes használati jog megszerzéséhez köti, vita eset én nyilván azt fogja a bíróság, vagy döntőbizottság vizsgálni, hogy ha erre vonatkozó egyértelmű kikötés nem is szerepel a szerződésben, a szerződés egészéből a felek milyen akarata tűnik ki, nevezetesen, hogy a megrendelő teljes tulajdonjog szerzése vélelmezhető-e a szerződés egyéb részeiből, pl. a szerződés tárgyából és a vitát ennek megfelelően fogja eldönteni. Minthogy külföldi jogszabályok jórészében a felhasználhatóság kérdése a hazai jogszabályokhoz hasonlóan egyértelműen rendezve nincsen, a nemzetközi kereskedelem keretében viszont nem a hazai jogszabályok, hanem igen gyakran más országok joga irányadó, vita esetén e kérdés eldöntését másképpen kell megközelíteni. Nyilván hasonló l«jnne a hazai bíróságok gyakorlata is, ha a szerződés egésze sem tartalmazná a fentebb említett útmutatást.- 192 -