Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

XI. A know how

való kismértékű eltérésekhez alkalmazkodni, a berendezést uralni, a termelést "belőni", a berendezésből azt hozni ki, ami benne van, sok különleges tudást, tapasztalatot igényel.

Mennél bonyolultabb a berendezés, nem beszélve a több berendezési egy-, ségből álló gépsorról, vagy egész üzemrészről, annál többrétű ismeret, tapasztalat, vagyis know-how szükséges azok üzembehelyezéséhez és az optimális gyártási feltétel biztosításához. Az üzemviteli know-how az, amelyre e tevékenységhez szükség van.

Az, hogy egy gép, berendezés megvásárlásával együtt a vevő egyben a vonatkozó üzemviteli know-how nagy részét is megvette, szinte természetes, ez benne foglaltatik a gép árában, különösen, ha azt is kiköti a vevő, hogy az Uzembehelyezést az eladó szakemberei végezzék. E szakemberek azonban nemcsak Uzembehelyezik a gépet, az ő feladatukat képezi az is, hogy a vevő szakembereit megtanítsák a géppel való üzemeltetésre, az általuk ismert fogások alkalmazására.

Hangsúlyoznunk kell, hogy adott esetben nem azokkal az esetekkel foglalkoztunk, amikor berendezést és technológiát is vásárolunk, hanem azokkal, amikor a technológia mintegy a berendezés részét, szerves kiegészítőjét képezi, vagyis amikor a berendezéshez, mint áruhoz kapcsolódik a know-how.

Ismerünk azonban másfajta áruhoz kapcsolódó know-how-t ís._ Az ilyen know-how pl., amely az áru továbbfeldolgozásával kapcsolatos. Bizonyos anyagok esetében az eladó gyakran ad ilyen továbbfeldolgozási know-how-t annak érdekében, hogy a szőbanforgó anyagot a vevő tőle, és ne versenytársától szerezze be. (Megjegyzendő, hogy gyakran ugyanilyen indítékok vezetik a berendezések eladóit is akkor, amikor igyekeznek a berendezés minél szélesebbkörü alkalmazására megtanítani a vevőt.)

Továbbfeldolgozási know-how-t különösen akkor kell az eladónak szolgáltatnia, ha a szokásostól valamelyest eltérő sajátosságú anyagot állit elő és szállít és az jóformán fel sem dolgozható az ő útbaigazítása nélkül (pl. egyes műanyagipari nyersanyagok és félkesztermékek, bizonyos, a textilfestészetben használt színezékek esetében gyakran áll elő ilyen helyzet). Ma már egyébként egyre gyakoribbak a különleges sajátosságú, csak agyártő cég továbbfeldolgozási know-how-jával feldolgozható anyagok.

Vannak azonban olyan esetek is, amikor a piacra kerülő áru továbbfeldolgozásának bizonyos lépcsőire vonatkozó know-how-t az eladó magának tartja meg, vagy csak igen korlátozott körben adja tovább. Erre tipikus példa a szinesfényképezés. A színes fotóanyagokat forgalombahoző cégek a vevő által exponált fotóanyag előhívását, ill. a színes kép elkészítését gyakran központi, vagy fiók láb oratóriumaik révén sajátmaguk végzik és a vonatkozó knowhow-t nem adják ki.

Megemlitjük még, hogy a már tárgyalt javítási know-how - amely néha az áruhoz tartozó know-how-k közé sorolható - is lehet olyan,- hogy csak az árut előállitő cég képes a javítást elvégezni (pl. egyes számítógépek). Érdekességként ehhez hozzáfűzhetjük, hogy ilyenkor az is előfordul, hogy agyártó üzem nem is hajlandó eladni termékét, hanem azt csupán bérbeadja és vállalja- 183 -