Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)
XI. A know how
tesen csoportosításunk szempontjából más jogokhoz kapcsolódó know-how-nak csak azt tekinthetjük, amely pl. szabadalomhoz (szabadalmi bejelentéshez) vagy használati mintához kapcsolódik, azokat viszont, amelyek szabadalmaztathatőak lennének, de mégsem kerülnek szabadalmaztatásra, vagy találmányt képeznek, de a vonatkozó ország törvényei értelmében mégsem szabadalmaztathatők, vagyis egyszóval amelyek más iparjogvédelmi oltalom alatt nem állnak, önálló know-how-nak kell tekintenünk. A know-how önálló, vagy pl. szabadalmakhoz kapcsolódó volta egyébként gyakran a műszaki alkotással rendelkező fél akaratától is függ, (pl. nem jelenti be szabadalom megszerzése céljából a megoldást, mert célszerűbbnek véli titokban tartani), máskor pedig a szabadalmi törvények helyi adottságaitól. E tényezőkre is kitérünk még a továbbiakban (XII. Fej.). Véleményünk szerint egyébként mindig maga a műszaki megoldás az elsődleges , és hogy ez, vagy ennek egy része olyan természetű, hogy szerencsés körülmények összehatása révén az szabadalmaztatható-e vagy sem, a műszaki megoldás eladhatósága szempontjából nem döntő jelentőségű. Minthogy a valódi értéket maga a műszaki megoldás képezi, a hozzátartozó szabadalom lehet értéknövelő, néha jelentősen értéknövelő, néha nem, de a szabadalom kidolgozott műszaki megoldás nélkül általában csekélyebb értékű, mert annak megvalósitásához még jelentős anyagi befektetésre van szükség. Tény az, hogy ma már a szabadalmakra vonatkozó licencíaszerződések mellett egyre nő a know-how átadására vonatkozó szerződések száma is, sőt lehet, hogy ez utóbbiak összértéke meghaladja már az előbbiét. Ugyanakkor gyakori az olyan szerződés is, amelynek tárgya egyfelől a szabadalom használati engedélyének átengedése (szabadalmi licencia), másfelől a know-how átadása, vagyis az un. vegyes tárgyú licenciaszerződés. / b) Áruhoz vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódó know-how Gépek, berendezések, gépsorok stb., tehát általában beruházási javak üzemeltetéséhez mindig szükség van bizonyos mértékű szakismeretre, gyakorlatra. Ez az ismeret, gyakorlat mindennaposán használt,nem különleges célokat szolgáló gépnél, pl. egyszerű eszterga üzemeltetésénél könnyen megszerezhető, nem haladja meg a szakember általános kötelező ismereteit. Újfajta berendezés, pl. müanyagfeldolgozó berendezés esetében azonban már más a helyzet. Eltekintve attól, hogy pl. egy miianyagkalandernek már az összeszerelése is igényel bizonyos mértékű know-how-t (szerelési know-how-t), e berendezés üzembehelyezése még nehezebb feladat. A mü anyagkaland er példánál maradva, annak bejáratása, a folyamatos üzemmenet elérése, megfelelő termékminőség biztositása, az optimális eredményt adó gyártás beállítása meglehetősen munkaigényes, gyakran hónapokig tart még azok számára is, akik e berendezések szakemberei, vagyis ismerik a vonatkozó know-how-t. E gépek ugyanis sokféleképpen állithatók be (pl. hengerek pontos távolsága, hu zás i sebesség, hőfok stb.), a gépkönyv csak bizonyos tipikus esetekre ad tanácsot, de a helyi körülményekhez, nyersanyagokban- 182 -
