Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

XI. A know how

Ladas azt is megjegyzi, hogy a fent említett részletek a szabadalmi bejelentés időpontjában többnyire még egyáltalában nem ismertek.

2. Folyamatos fejlesztési munkával fejlesztik, javítják a technológiát. E javítások azonban nem képeznek'Szabadalmaztathatő találmányt, mert nem merítik ki annak kritériumait. Ez a javítás - Ladas szerint - pl. egy gép vagy szerszám módosításából, az anyagok megválasztásából, a vezeték-, vagy szeleprendszer kialakításából stb. állhat. E módosítások önmagukban ismert megoldások ugyan, de együttes alkalmazásuk az, ami a gyártás javítását elősegítette. E munka évekig is eltarthat anélkül, hogy az alkalmazott lépések bármelyike is szabadalmaztatható lenne. Ha azok ugyanis szabadalmaztathatók lennének - véli Ladas - úgy azokat nyilván szabadalmaztatnák, hogy azokra ezáltal kellő oltalmat nyerjenek, mert a know-how oltalma bizonytalan. Hozzáteszi még Ladas, hogy e javításokhoz kellő munka és idő befektetésével a versenytárs is eljuthat, de viszont előnyösebb számára, ha ehelyett a felhalmozódott ismeretet, a know-how-t meg tudja vásárolni, mert ily módon fel tud zárkózni a versenyben.

A fentiek alapján Ladas megállapítja, hogy a know-how alapvetően szabadalmaztatható vagy szabadalmazott találmányok kiegészítője, de lehet még különböző oly műszaki megoldás is, amely egy folyamatban úgy hat közre, hogy ezáltal annak alkalmazója a versenytárs felett előnyökhöz jut.

Ladas tehát elsősorban a szabadalmakhoz kapcsolódó know-how-nak tulajdonit jelentőséget, ami a know-how áruvá válásának kezdeti szakaszában meg is felelt a tényleges helyzetnek. Azóta azonban a műszaki fejlődés rendkívüli meggyorsulása előbb egyenrangúvá tette a szabadalmakhoz kapcsolódó know-how-t az önállóan megjelenővel, ma pedig gyakran az utóbbinak nagyobb a jelentősége.

E kérdés gazdasági hátterének rövid elemzésére a későbbiekban visszatérünk (XII. Fej.), e helyütt annyit állapíthatunk meg, hogy a know-how maga az élő gyakorlat révén gyakran többet ér, mint az a kizárólagossági jog, amelyet a szabadalom biztosit. A know-how ugyanis a nemzetközi gazdasági versenyben már önmagában is különleges helyzetbe helyezi annak ismerőjét, a szabadalom ezt legföljebb azzal tetézi - Schönrath és Seiffert szerint -, hogy e különleges helyzetnek gyakran még abszolút jelleget is ad. Az abszolút jelleget azonban nem mindig a szabadalom biztosítja, hanem néha éppen az, ha a műszaki megoldás nem kerül szabadalmaztatásra és nyilvánosságra sem.

A fentebb elmondottakból világos, hogy a know-how jelentkezhet egyfelől önállóan, másfelől a lajstromozható, vagy lajstromozott szellemi alkotásokkal kombinálva azok részeként, vagy kiegészítőjeként is. így pl. lehet a szabadalmakhoz kapcsolódó de azokban le nem irt részletmegoldás, vagy szabadalmaztatható, de mégsem szabadalmazott műszaki megoldás, végül nem szabadalmaztatható találmány (pl. a törvény az adott megoldás szabadalm áztatható - ságát kizárja vagy pedig nem üti meg azt a szintet, amely a szabad aim az tatáshoz szükséges), be nem jelentett használati minta vagy oly használati minta, amely nem oltalmazható, mert pl. működési jellemzői vannak stb. Természe- 181 -