Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

IX. Bírósági eljárás

Az előhasználati jog mibenlétét az Szt. 14. §. (1-) bek. határozza meg, miszerint "előhasználati jog illeti meg azt, aki a találmány tárgyát az elsőbbség napja előtt belföldön jóhiszeműen és gazdasági tevékenysége körében rendszeresen előállitotta, vagy használta, vagy annak érdekében komoly előkészületeket tett. Az előhasználati jogosulttal szemben a szabadalmi oltalom - az előállítás, használat, illetve az előkészület mértékéig - hatálytalan. "

E szabályt a Vr. 7. §-a azzal a rendelkezéssel egészíti ki, hog/ az előhasználő jóhiszeműségét - az ellenkező bizonyításáig - vélelmezni kell.

A gyakorlatban az előhasználati jog tipikusan akkor jelentkezik, ha a szabadalmas úgy véli, hogy bitorlóval áll szemben, a tényállás tisztázása vagy a per során azonban megállapítást nyer, hogy a bitorlónak vélt személy valójában előhasználati joggal rendelkezik.

Az előhasználati jog kettős feltalálás esetén is jelentőséget nyerhet, ha a két feltaláló közül csak az egyik jelenti be a találmányt szabadalmi oltalom elnyerése céljából, a másik pedig csak megvalósítja azt.

Nem lehet ellenben olyan újítóval szemben előhasználati jogot érvényesíteni, akinek újítását már megvalósították, de a műszaki megoldás szabadalmaztatására csak későbbi időpontban kerül sor. Ez esetben ugyanis a vállalat éppen az ujitő tevékenysége következtében valósította meg a találmányt, nem pedig attól függetlenül. A jogszabályalkotó által elérni kívánt céllal (harmadik jóhiszemű jogszerzők érdekeinek védelme) nem állna ezért összhangban, ha ilyen tényállás mellett a feltalálót az előhasználati jogra hivatkozással el lehetne ütni a találmányi díjra való igényétől. Ennek megemlítését azért tartjuk szükségesnek, mert az Szt. hatálybalépését megelőző bírói gyakorlatban elvétve előfordultak ilyen tendenciájú döntések. Az ilyen bírói gyakorlattal nem lehet egyetérteni.

Kapitalista társ ad almi-gaz das ági viszonyok között fordul elő az előhasználati jog alkalmazásának további esete; a kettős átruházás. Erről akkor beszélünk, ha két jóhiszemű személy egyidejűleg vásárolja meg ugyanazt a szabadalmi oltalom alatt nem álló találmányt és csak a szabad aim az tat ás i eljárás során szereznek róla tudomást, hogy a rosszhiszemű eladó (a feltaláló) egyszerre mindkettőjüknek ugyanazt a találmányt adta el. (Ingatlanoknál is előfordulhat, hogy a rosszhiszemű eladó egyidőben ugyanazt az ingatlant két személynek eladja.) Indokolatlan volna ilyenkor, hogy a két jóhiszemű vevő egyike elessék a már megvalósított találmány további használatának lehetőségétől. A további használatot ilyen esetben az előhasználati jog teszi lehetővé.

Az előhasználati jog átruházásáról a törvény úgy rendelkezik, hogy azt "csak a vállalattal, illetve a megfelelő üzemegységgel együtt lehet átruházni. " (Szt. 14. § (1) bek.) A vállalat egészének vagy legalább egy részének átruházása nélkül tehát az előhasználati jogot önállóan átruházni nem lehet. (A szabadalmat magát ezzel szemben - vállalat nélkül - önállóan is át lehet ruházni.)

A magyar találmányok külföldi szabadalmaztatása szempontjából nagy jelentőségű az előhasználati jog korlátozására vonatkozó nemzetközi jogi rendelkezés, amelyet az Uniós Egyezmény (4. cikk. B. pont) tartalmaz. Eszerint az uniós elsőbbségi idő alatt harmadik személyek javára sem jog, sem személyhez fűződő birtok nem keletkezhet. E rendelkezés tehát kizárja, hogy a- 140 -