Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

IX. Bírósági eljárás

szabadalmi bejelentésnek a bejelentő hazai országában történő benyújtását követően más uniós országban bárki is előhasználati jogot szerezzen az uniós elsőbbségi idő alatt.

Mindezek alapján megái lap itható tehát, hogy az előhasználati jog fennállásának megállapitása iránti per központjában két műszaki megoldás: az előhasználő által alkalmazott megoldás és a szabadalmi leírásban szereplő megoldás egybevetése áll. A per során az előhasználati iogot igénylő felperes a szabadalmassal szemben annak bizonyitására törekszik, hogy az előbbi által alkalmazott megoldás, lényegében megvalósította a szabadalommal védett találmányt, hiszen csak ezen bizonyítás sikere esetén állapítja meg a bíróság előhasználati jogának fennállását. Az előhasználati jog megállapitása iránti perekben az emlitett miiszaki kérdések mellett szép számmal merülnek fel sajátos szabadalomjogi kérdések is (pl. az előhasználat kezdő időpontja, a használat nyilvánossága), valamint általános jogi megitélést igénylő kérdések is (jóhiszeműség, az előkészületek komoly volta), ami e perek elbírálását különösen komplex-szé teszi.

d) Az Szt. 66. § (1) bek. -ének hatálya alá tartozó valamennyi per közül a szabadalombitorlási per képezi azt a típust, amely gyakoriságánál, fontosságánál fogva tulajdonképpen az első helyet foglalja el az ehelyütt tárgyalt szabadalmi perek között. E perek alapját az képezi, ha valaki "a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul használja." (Szt. 26. § (1) bek.)

A szabadalom bitorlójával szemben a szabadalmas jogosult fellépni, de felléphet vele szemben a bejelentő vagy a hasznosító is, a törvényben meghatározott feltételek (Szt. 27. §) fennforgása esetén.

A szabadalmas a bitorlóval szemben a következő polgári jogi igényeket támaszthatja, követelheti:- a bitorlás megtörténtének bírói megállapítását- az abbahagyást ,- az elégtételadást- a szabadalombitorlással elért gazdagodás visszatérítését- a szabadalombitorlásra használt eszközök és az azzal előállított termékek lefoglalását- a kártérítést (Szt. 26. §).

A gyakorlatban e legutóbbi szankció - a kártérítés - bizonyul a leghatásosabbnak. Nevezetesen teljes kártérítéssel akkor tartozik a bitorló, ha magatartása vétkes: szándékosan vagy gondatlanul (pl. nem végzett szabadalomkutatást) követte el a bitorlást. Ilyen esetben a kártérítés a szabadalmas vagyonában beállott csökkenésre és az elmaradt haszonra egyaránt kiterjed. A kár összegét a szabadalmasnak kell bizonyítania, de a kártérítés összege nem lehet alacsonyabb a bitorló gazdagodásának összegénél. A kártérítés feltételéül szolgáló vétkességet ellenben nem a szabadalmasnak kell bizonyítania; a vét- 141 -